Down in the Forest CD

prologue

A nevem Rosie Johnson. 19 éves vagyok. Nem voltam mindig boldog. Sőt ha jobban belegondolok, nem sok olyan pillanata volt az életemnek amikor felhőtlenül boldog voltam. Addig a pillanatig amég meg nem ismertem Őt. Őt, aki mellém állt pedig senki más. Őt aki mellet végre boldog lehettem. Még  a családomra sem számíthattam, ők is utáltak.  Barátaim nicsenek.  A mai napig nem tudom hogy mivel érdemeltem ki ennyi utálatot. Egy bátyám van, mindenki őt isteníti. Pedig semmivel nem szolgált rá. A lányokkal csak szórakozik, a jegyei nevetségesek. De külsőre... Na a külsejére én is azt mondom hogy hű. Az egész családom tökéletes. Külsőre legalábbis. Belülről rohad az összes. Egyedül én lógtam ki a sorból. Szürke hajammal, beesett arcommal és csont sovány alakommal. A családom többi tagjának gyönyörű szőkés barna haja, tökéletes alakja és kifogástalan megjelenésükkel.

Az egész utál engem a világ érzés akkor kezdett elfajulni amikor új városba költöztünk. Azelőtt csak simán levegőnek néztek, de itt éreztették velem, hogy nincs rám szükség. Minden remény az iskolában volt hogy ott majd más lehetek.

De jobb lenne ha ez elején kezdeném...