Preferences • Teen Wolf •

Stiles Stilinski

------- 2016. október 11. kedd -------
Első találkozás

Új diákként izgatottan lépsz be a Beacon Hillsi Gimnázium épületébe. Bemész az irodába, elintézed a titkárnővel - aki nem mellesleg nagyon unszimpatikus - a papírokat, majd átadja az órarended és angolosan távozik, amíg te azt tanulmányozod. Tudomásul veszed, hogy kémia órád lesz, és épp megkérdeznéd, hogy hol a terem, amikor rájössz, hogy nincs kitől. Kínosan elneveted magad, egy "ilyet is csak te tudsz, gratulálok!" gondolat kíséretében, majd nagyot sóhajtva feltápászkodsz a kényelmetlen székből. Eldöntöd, hogy halk leszel, ám, amikor becipzározod a táskád belerúgsz a székbe, mely hangos csikorgással csúszik odébb. Megállsz egy pillantra, aztán odalépsz az ajtóhoz. Szép lassan kinyitod, átlépsz a küszöbön, s behajtod magad után az ajtót. Azt hiszed, ezúttal zaj nélkül megúszod, de a húzat becsapja az üveges ajtót, mire odébbugrasz.
- Ennél rosszabb már nem lehet - motyogod magad elé, és a terem felkutatására indulsz. Már vagy öt perce bolyongsz a kihalt folyósókon, amikor eszedbe jut, hogy van egy nyomtatvány a táskádban, amin az iskola alaprajza van, egy másikon pedig a termek száma, elhelyezkedése, és - jelenleg a legfontosabb: - az, hogy hol milyen órák vannak. Kikeresed a "Kémia" feliratot a lap szélén, majd az alaprajzon a jelölését. A mutatóujjadat a terem jelölésén tartva próbálod betájolni, jelenleg hol is vagy. Pár perc gondolkozás, térképbámulás és fejkapkodás után rájössz, hogy mindvégig a kémiaterem előtt álltál. Nagy sóhajtás kíséretében gyűröd vissza a lapokat a táskádba, majd az ajtó elé lépsz. Dobsz egyet a táskádon, bekopogsz.
- Igen? - hallasz egy kedvtelen férfihangot. Benyitsz és be is lépsz a terembe. Minden szem rád szegeződik, ami miatt elátkozod az éjjeled, hisz nem kicsit aludtál rosszul, ami miatt forgolódtál, ennek következtében teljesen elaludtad a hajad. - Áh. Az új diák - néz rád gúnyosan a téglalap alakú szemüvege fölött a tanár. Ki is ráz tőle a hideg, főleg, hogy szigorúnak tűnik, neked meg nem megy igazán a kémia.
- Ja. Én lennék - hiába unszimpatikus, s hiába tartasz tőle, a megszokott, kemény, de mégis laza stílusodban beszéltél, álltál.
- Mr. Harris vagyok. Mondj pár dolgot magadról és ülj le - a tanár rád se néz.
- T/N vagyok, tizenhét éves, eddig New Yorkban laktunk. Ennyi.
- Tapsra vár, vagy leül mostmár?
Felrántod a szemöldököd és állod a tanár tekintetét, majd leülsz egy szimpatikus helyre.
- Scott... Komolyan. Nehogy le mondd! - suttog-kiabálja egy srác a másiknak.
- De! És ha... Ha nem tudom... Tudod.
- Nem fogsz. Menni fog, de el kell menned, érted?! A múltkori után meg főleg!
- Már azért se!
- De! Scott, ha Kate lopósnak állított be, az a Kate, akkor már dafke el kell menni! Milyen gyerek vagy te?!
- Stilinski! Maga így suttog?! - bök a mutatóujjával a tanár a srácok valamelyikére. Nem fordulsz meg, de nagyon kíváncsi vagy a fiúra, aki oly nemes tettre képes, mint a suttogás kémián.
- Hallotta? - kérdezi pimaszan Stilinski.
- Azt hiszem, nem vagyok egyedül.
- És a témát is, vagy csak azt, hogy beszélek?
- Stilinski, úgy érzem, magának és McCallnak szüksége van egy szétültetésre. Jól gondolom?
- Nem - vágják rá egyszerre, mire Mr. Harris a mutatóujjával a melletted lévő helyre bök. Nagy sóhajtás közepette valamelyik srác összedobálja a cuccait, és melléd telepszik meglökve a vállad.
- Bocs.
- Ki is vagy? - nézel rá felvonva a szemöldököd.
- Höhh. Új csaj létedre nem kertelsz - feleli szarkasztikusan. 
- Senki se kért rá - nézel rá. Egymás szemébe néztek, elveszel a gyönyörű, csillogó, csokoládébarna szempárban. E mélységesen meghitt pillanatot a kémcső szakítja félbe, amikor elreped. Mindenki felétek kapja a fejét, de ti nem fogalalkoztok velük. Két dolog jut el az agyadig: az első az, hogy amíg beszélt hozzád, a srác a kísérletet csinálta, de nagy valószínűséggel ki is ment a fejéből, hisz túl sokáig melegítette azt a cuccot, ami a kémcsőben volt - ezáltal robbant szét az üveg. A második pedig az, hogy eszméletlenül szép szemei vannak a fiúnak, aranyos a pisze orra, tökéletes a "most keltem fel" fajta kusza haja, úgy egyáltalán a megjelenése. Biztosra veszed, hogy van humora, kedves, okos, de közbe eszméletlenül szarkasztikus. Azaz pont olyan, amilyenről álmodoztál. Az osztály még mindig titeket bámul. Te meg őt. Vagy ő téged.
- Stilinski, maga meg mit művel?! - ordít rá Harris.
- Stilinski - mondja továbbra is figyelmen kívül hagyva Harrist, majd megköszörüli  torkát. - Stiles Stilinski.
-

Ja. Én meg Bond. James Bond - vigyorogsz rá.
- Stilinski, T/N, magukhoz beszélek! - hiába kiabál újra rátok, még mindig egymáson nevettek, ami enyhén szólva abszurd, tekintve, hogy kifejezetten "nyál-ellenes" vagy. - Na jól van, elegem van! Kifelé! Stilinski, T/N, kifelé!
Visszafolytott nevetéssel mentek ki a teremből, az óra hátralevő részét végigbeszélitek.

Így találkozol először Stiles Stilinski-vel. Emlékezetes nap, sose felejtitek el, hisz így kezdődött minden...

Hát... Ez lett volna az első.
Remélem elnyeri azon elvetemültek tetszését, akik megnyitják eme remekművet. 😃
Sose írtam még ilyet, szóval nekem ez új. Persze, olvastam ilyeneket, de ez akkor is más.
Na. Lassan hozom a következő "első találkozásotok"-részt. ☺
Helli😂