Az a "dadogós" lány...

"Bevezetés"

 Cloie a nevem, de mindenki csak Loi-nak hív. 21 éves vagyok. Még a gimnázium első évében kezdtem el írni a helyi lapnak, ugyan is egy kisvárosban élek. Viszont a helyi lap világszerte ismert már vagy 10 éve. Tavaly éretségiztem le, és főállásban dolgozom a lapnál. Mindig is szabad kezet kaptam itt, arról és azzal kapcsolatban írtam, írhattam, és írhatok ami foglalkoztat, és tudom hogy az olvasókat is fogja. Persze mindig személyes, hozzám közelálló témákról szerettem, és szeretek írni. Úgy döntöttem, hogy a következő cikkem, rólam és a beszédproblémámról fog szólni... Remélem a főnököm megengedi, hogy lehozzuk. Ez nekem mindig is nehéz téma volt, és örülnék, ha kiadhatnám magamból. Ezért leültem és megírtam. Másnap be is vittem a főnökhöz. Figyelmesen elolvassa majd így szól:
-Ez ugye tudod, hogy túl hosszú egy cikknek?
-Tudom, de reménykedtem, hogy tetszik neked és lehozzuk.
-Nem mondtam, hogy nem tetszik. Annyit mondtam hosszú egy cikkhez.
-Ez azt jelenti, hogy lehozzuk?
-Egy feltétellel.
-Mi az?
-Fel kell olvasnod.
-Hogy mi?
-Igen jól hallottad. Ezt fel fogod olvasni a világ előtt a TV-ben.
-De...
-Figyelj, te egy nagyon jó író vagy. Amit ide leírtál az elképesztő. Szeretném, ha ezt a világgal megosztanád. Nagyon népszerűek az írásaid, sokan fel is néznek rád. Nem hagyhatom, hogy az írásba menekülj. Tovább nem. Öt éve mikor ide besétáltál, és tudattad velem mindezt, láttam ezt benned, és engedtem hogy az írásba menekülj, de nem mehet ez tovább. Ezért a cikkedet lehozzuk, egyből azután, hogy elmondtad, vagyis felolvastad szóról-szóra. Azért, mert nem kerülheted ki az akadályt, ha hibázol, hibázol. És ezzel csak segíteni szeretnék és fogok is. Menj haza, olvasd át ha gondolod, feküdj le, és holnap eljössz ide itt lesznek a tévések és te fel fogod olvasni. Lemásoltam a példányok, is meglesznek holnapra, ne aggódj menni fog.
-Jó köszönöm, azt hiszem.
-Hidd el ez jót fog tenni neked.
-De ott vannak a gyűlölködők.
-Ők mindig ott lesznek, ne foglalkozz ezzel. Légy pozitív mint mindig.
-Ez más...
-Tudom. Na nyomás haza holnapig ne is lássalak.
-Oki. Köszönöm.

Elindultam haza és végig azon gondolkoztam mi lesz holnap. Amikor hazaértem leültem és olvasni kezdtem...

Sziasztok! Ha tetszett akkor valahogy mutassátok ki. :D
Köszönöm mindenkinek aki olvassa.
Puszii

"justagirl"