Sweetheart

Az a mondat!

-Ahh...Még......csináld!! Ott! Ahh... – egy egyszerű munka egy hostnak...és mi van akkor, ha én csak annak a bizonyos első számú hostnak a barátja vagyok, ráadásul kevernek vele...

-Renzo....Ahh! Mit csinálsz? – hallgatom most már nem annyira kellemes nyögéseit. Utálom amikor kevernek vele... Oké, hogy ő az elsőszámú host, de én vagyok a második....azzal a névvel, hogy Renzo (jelentése: férfiasság) sokat kaszál...de akkor is!

-Engem nem Renzonak hívnak! Sato! Engem így hívtak, tudod Sato.... – de rám se hederítve felöltözik , persze durcásan, majd csapódik az ajtó egy:

-Menj a FRANCBA! – „kiáltással”, vagy talán kilyelentéssel.

Lefürdök gyorsan megszárítkozom, majd elhagyom a szokásos rossz emlékké váló szobát. Leadom a kulcsot, elhagyom a hotelt. Már – szokás szerint – cigivel a számban indultam az utcán, egyenesen a klub felé. Bemegyek, jópáran látják a „rossz kedvem van, lapulj vagy elkaplak” nézésemet, legalábbis a többiek így hívják....ezt hallottam az öltözőből. A régebbi vendégek tudják miről van szó, elkapok egy ismert alakot hátulról, természetesen egy hostot.

-Szervusz, Toru! Van elfoglaltságod? – kérdezek rá a nálam kisebb alkatú, mégis szépen kidolgozott testű fiatalemberre.

-Szia Sato! A szokásos? – kérdezi megértően, majd átpillantunk a térválasztó félköríves díszítő pilléreken a No. 1 -ra.

-Benne vagy? – kérdez rám, még mindig irigyen bámulva a jó kinézetű pasit a túloldalon.

-Én? Mikor nem? – kérdezek vissza kaján vigyorral az arcomon kicsit kuncogva.

A rutinosabb vendégek már kiszemelték a közeledő drámát, mert, hát melyik gazdag nő nem olvadna két egymásra tapadó jó kinézetű pasi heves csókjától. Persze aki jó – nem hiába vagyok én a No. 2, aki jól választ partnert  - az rak bele egy kis sexyt is...

-Ez...mmmm..... – csókolók bele a szavak közé, hogy szaftosabbnak hasson – Sa...to....ne ilyen hevesen... – mondja pihegve.

-Nem tehetek arról, hogy kívánlak.... – nyalom meg alsó ajkam, miközben Torut falnak szorítva, lábainkat keresztezve fogom szinte szorítom egyik kezét a falnak, másik kezemet egyre lejjebb csúsztatva...

Egy két füttyentés azoktól akik még véget akarnak vetni Renzo által teremtett  „minden vendéget elcsábítok és a többieknek egy falatot sem hagyok” alaphelyzetnek. Jól jön, mert erre még a No. 1 is idenéz egy pillanatra. Elkapja a tekintetét - kicsit most tényleg fel van b@szva az agyam -  mivel megszakítom a csókót és rákacsintok.

Még több fütyülés, ami persze nem jön rosszul, ezzel felhívva az újoncok(az új vendégekre utal) figyelmét is, mivel nincsenek felkészülve a látványra van aki tátott szájjal, van aki csak elvörösödve reagál.

Kezemet becsúsztatom partnerem léhán felvett ingje, szmokingje alá.....persze nem ez az első akcióm

Toruval így tudom háta a gyenge pontja. A heves csókjainkat is, csak levegővételre megállítva, még csak hátát fogom....elengedem a kicsit durva csókomtól, (emiatt) piros ajkait.

-Sato-san túl jól csókolsz! - Az alkalmat kihasználva pihegünk mind ketten, mire kezemet felemelve a hátáról – ruháit lazán felcsúsztatva, hogy a dereka, majd elcsúszik a faltól – gerincét megérintve végig húzom lazán ujjaimat, egyidőben ezzel a perverz vigyor az arcomon húzódik végig.

-Ahhhhhh~ - gyönyörű hosszú nyögés követi a mozdulatsorokat. Az el nem kerített helyiség megtelik „vevőkkel” akik, csak arra vágynak, hogy folytassuk.

Végül „el is kelünk” erre az estére, három fiatal hölgy egyezett meg abban, hogy csak azt akarják végig nézni mit csinálunk egymással.

Nem akartak minket zavarni, ezért egy külön ezeknek a hölgyeknek készített privát szobát használtunk a klubban.

Ez egy egyszerű hotelszoba azzal a különbséggel, hogy a nagyággyal szemben sötétített üveg van. Természetesen az ágyas felén voltunk mi a másik felén a hölgyek.

Érdekes módon velem bárki beszáll aki ismer már ennyire, de ők már felkészültek arra, hogy én amióta itt vagyok soha nem voltam alul és nem is leszek. Mivel a lányok nem kértek „különleges dolgokat” így hamar végeztünk.

A srácok ragaszkodnak hozzá, hogy én kapom a „napi fizetés” 60% és ők a maradék 40%-ot. Pedig én benne lennék 50-50% -ban is, de ők nem. A legfontosabb infó viszont az ára, annyit megkeresünk egy ilyennel mint a No. 1 két hét alatt.

Másnap szabadnapos voltam így nem akartam bemenni, de valaki berángatott.... Annak ellenére, hogy hostként ki nem állhatom azt, hogy Renzo felettem van egy szinttel, de a magánéletben nagyon jó barát. Nem értettem miért akart bevinni engem Renzo a klubba, de azt mondta várjam meg a pultnál.

-Sato-san nagy voltál tegnap! – jön mellém az egyik kollegám – Miért vagy bent? Nem vagy szabad napos? – csak nemrég láttam párszor az arcát, először úgy két hónappal ezelőtt, tuti kezdő host.

-De az vagyok, csak VALAKI berángatott! – mondom kicsit morcosan.
-Nem értem, ha utálod, hogy feletted áll akkor mért vagy vele jóban? – hallom megint ugyan azt a kérdést nem is tudom hányadszorra.

-Ez neked komplikált! – dörzsölöm meg a nálam csak egy évvel fiatalabb srác fejét – Na például, ezért nem foglak szobára vinni soha! – röhögőm el magam.

-Ne már! De az mondják, hogy nagyon jó vagy! – kezd el hízelegni a kis szemét(^^) – Csak egy csókot! Na! Légyszike!

-Kibírod te azt?

-Ki, csak csináld! Meg akarom tudni milyen jó vagy!!

Megfogom a karját, majd az asztalnak „csapom” háttal. Végig nyalom az alsó ajkamat, mivel nem néz ki rosszul a kissrác!

Először csak egy puszit kap, aztán mire feleselésre nyitja a szályát, hogy duzzogjon itt nekem, belefolytom a szót.

Kap egy mély nyelvest, és, hogy lássa nem nézem középiskolás gyereknek, a csóktól remegő lába közé folytom combom. Erre még össze akar nekem itt esni, na azt már nem, ha komolyan veszlek kölyök akkor már végig is csináld a próbát!

A veteránok csak a pultnak háttal vagy oldallal nekidőlve esetleg az egyik bárszéken csücsükélve az italuk mellé könyökölve nézték, ahogy majd elájul a „kihívó”.

Belemarkolok a tomporába, abba nem hagyva a csókót felültetem egy bárszékre, amit nem is nagyon kell megtennem, mert Toru siet oda egy bárszékkel vigyorogva. Befejezem nehogy még elhalálozzon itt nekem a csöpke csóktól.

-Ne piszkáld már az újoncokat! – kuncog mellettem Toru. Rámosolygok, majd az arca mellé hajolva súgom a fülébe:

-Köszönöm a tegnapit. Nagyon sexy voltál Turu-chan! – ezalatt kis sunyin, mivel csak egy ing volt rajta kihasználtam az alkalmat, egy gyengéd, mégis hosszadalmas mozdulattal végigsimítottam az érzékeny gerincén. Karjai beleremegtek már a „chan” végződésbe is a libabőrtől, a gyengéd cirógatástól lábai is remegni kezdtek, mire a farpofáit felett elengedtem a hátát ujjaimmal, összeesett. Arca teljesen vörös, de nem csak övé az újoncé is, s a hostoknak is és a vendégsereg is odatapadt vörös fejjel figyelt.

Valaki így szól a tömegből, a hang alapján egy host volt az:

-Na mi van Toru? Te is visszamentél kezdő szintre? – meg van kié a hang...Renzo...........ebből még bajom lesz.....

A mutatványomtól a tömeg vörös szétolvadt puding közül kikandikál egy kaján vigyorgó ismerős arc, de ez is vörös mint valami frissen kifőtt rák. A szályáról leolvasandó nekem szánt mondatot értelmezve, megindul felém, majd kirángat a kocsijáig. Eközben az arcunk színe felcserélődött, az övé visszatért gyönyörű bőrszínbe, de az enyém csak folyamatosan haladt a főttrák felé, majd elkerülve azt már nem csak arcom, hanem egész fejem haladt az erdőtűz fokozat felé. Természetesen a mondattól.....