Blood and Love

•Utazás•

••••••••••Lulu••••••••••
Amikor beléptem az iskolának nevezett épület, hatalmas kétszárnyú faajtaján, fekete cipőm koppant a kőpadlón. Elindultam, fel a második emeletre. Elmentem rengeteg, fehérre festett ajtó mellett, melyekre a termek száma volt felírva. A termekből tanárok heves magyarázása hallatszott, néhol csak a tollak hangja a papíron. A másodikon, is ugyanez a látvány fogadott. Mire elértem a folyosó végére, megtaláltam a 27-es termet. Sóhajtottam egyet.
-Nyugalom Lulu. Ez csak egy új osztály. Egy új osztály.-nyugtattam saját magam, majd erőt vettem magamon, és lenyomtam a kilincset. Kisebb hangzavar fogadott, de amint meglátták, hogy beléptem, síri csend lett. Az összes ember egyszerre fordult felém, én pedig zavartan fordítottam el a fejem, a nagy figyelemtől.
-Gyerekek, ő itt az új osztálytársatok, Lulu Honoka. Kérlek mutatkozz be, pár mondattal.-mosolygott rám a tanárúr, aki gondolom az osztályfőnök lehetett. Fekete öltönyt és fehér inget viselt, gondolom egész nevelt, és tehetős. Halványan visszamosolygtam rá.
-Mint a tanárúr az előbb tetszett mondani,-fordulok az osztály felé-a nevem Lulu Honoka. Az ország másik feléből, egy kis faluból költöztünk ide. Apukám munkát kapott itt, ő zenei menedzser, ezért kellett eljönnünk. Magamról pedig csak annyit, hogy szeretek kézműves dolgokat csinálni, énekelni, olvasni. De remélem majd megismerhetek mindenkit, és mindenkivel jóba lehetek.-mosolygok, magamban gratulálok magamnak, amiért el bírtam mondani, a már rég begyakorolt szöveget, az idegesség mellett.
-Köszönjük, kérlek foglalj helyet. A következő órán, kérlek menj fel az igazgatóhoz.-körbenézek. Egyetlenegy hely van. Elindulok a padsorok között, majd lehuppanok, lerakom a füzeteim és a tanárra figyelek.
-Szia.-hallom mellőlem. Odanézek, egy fiú ül mellettem, észre se vettem. Haja fehér, szemei feketék, bőre enyhén sápadt.
-Szia, észre se vettelek.-mosolygok halványan.
-Gondoltam, általában nem szoktak.-szemembe néz, egyből elveszek benne. A sötét árnyalatú íríszben, mintha csillogna valami, talán aggodalom, vagy kíváncsiság.-Mellesleg, az én nevem Zero. Zero Kiryuu.
-Lulu Honoka.-mosolygok rá.-De ezt már biztos tudod.
Elbeszélgettük az egész időt, ami az órából maradt. Második órában felmentem az igazgatóhoz. Minden szünetben Zeroval beszélgettem. Kiderült, hogy nagyon jófej, és rengeteg érdekességet tud a vámpírokról, varázslókról és efféle képzeletbeli dolgokról.
Délután haza kísért. Úgy váltunk el, hogy meg ígértem neki, hogy holnap délután, suli után, találkozunk a parkban. Egészen a bizalmamba fogadtam, mégha csak egy napja is ismerem.
••••••••••Zero••••••••••
Másnap, mikor a parkban várok Lulura. Pár perccel a megbeszélt idő után, fel is tűnt. Nem az a ruha volt rajta, amit ma az iskolában viselt, úgy látom, átöltözött. Ezen a gondolaton halványan elmosolyodok. Mikor odaér hozzám, egy halvány puszival köszöntöm. Ahogy arcához hajolok, azonnal megcsap a vére illata. Istenien csábító. Megharapom a nyelvem, lenyelem azt a pár csepp vért, hogy csillapítsam vágyaim.
-Mit szeretnél csinálni?-kérdem, elindulva a kis köves úton, a park belseje felé.
-Ehetünk fagyit?-ahogy ránézek, zöld szeme csillog, mikor meglátja a fagyis standját. Mint egy kisgyerek. Halványan elmosolyodok és bólintok egyet.
-Persze. Milyet kérsz?-nézek végig a sokféle nyalánkságon.
-Epret. Köszönöm.-mosolyog rám, majd kezébe veszi a tölcsért.
~•~
Egy órán át sétáltunk a parkban, néztük a tavat, a kacsákat. Megmondtam neki, hogy szívesen hazakísérem.
Hazudtam.

Sziasztok! :3
Mint látjátok, ez egy teljesen új iromány lesz. Az ötlet egy nagyon jó barátomtól jött, akivel szoktunk szerepezni. (Más néven, RP. Esetleg ha valaki animés, akkor tudja miről beszélek.) Remélem tetszik nektek, én imádom :3
A részek nem tudom milyen rendszerességgel fognak jönni, megpróbálom nem abbahagyni ><
❤