1. Egy gonosz?

187 10 0
                                        


Sarah Anderson a nevem, sötétbarna a hajam és a szemem, a Puskás József Általános Iskola és Gimnázium 11.D osztályába jártam, 10 éve olyat tettem, ami megpecsételte a sulis éveimet. A legjobb barátnőm Dorothy Blake és a kevésbé legjobb barátnőm Jade Hastings. Két elviselhetetlen volt szőke osztálytársam Amber Smith és Ashley Nelson, Ashley szerelmes volt egy másik osztálytársamba Logan Hanson-ba akit persze én is kedveltem. Ősi ellenségem volt Rebeca Wilson.

Persze elmúltak a sulis éveim 12.-es lettem, el is ballagtam, most ünnepelek. Először is egy átlagos napon kezdődött minden, amikor felbukkant 2 személy.

- Sarah, lassan ideje felkelni! - mondta anyukám miközben felhúzta a redőnyt. - Hétfő van!

-(ásít) Jó, mindjárt megyek. - mondtam álmosan.

Anyukám kiment, majd pár perc múlva felöltöztem, kimentem a fürdőszobába, utána a szobámba a táskámért, kimentem a konyhába és elraktam a reggelim.

- Elmentem! Délután jövök!

- Rendben, vigyázz magadra, tanulj jól! – mondta apukám szigorúan.

Beértem az osztályterembe, a helyemre leraktam a táskám, köszöntem Doro-nak és Jade-nek akik beszélgettek. Elmentem a szekrényemhez amikor észrevettem, hogy Logan beszélget egy padon Carl-al. Vajon miről beszélgethetnek? Miért nincsenek Logan körül Ashley-ék? Na mindegy. Visszamentem Doro-hoz és Jade-hez, akik a matek témazáróról beszélgettek.

- Te tanultál rá Sara? – érdeklődött Doro.

- Nem, de ez gyakorlati, nem lehet rá tanulni.

- Lesznek benne szabályok, ahhoz kellett volna tanulnod. - kezelt le Doro.

- (Sóhaj) Alakul ahogy alakul, remélem kevés elmélet rész lesz. – mondtam elszégyellten.

A matek témazáró remélem jó lett. Ötödik szünetig azon gondolkodtam mi van Logan-al, Ash-ék nem is csüngtek rajta ma. Amikor kijöttem a teremből arra lettem figyelmes, hogy Scott vörös fejjel megy el a fiúk mellett akik röhögnek rajta. De miért lett ilyen feldúlt? Ezen nem tudtam gondolkodni mert egy másodperc múlva egy lilás-fekete molylepke indult Scott felé. Logan-t nem láttam?! Mikor Scott-ot elérte a lepke elkezdett beszélni valakivel aztán egy fekete fénycsóvával átalakult egy robot szerű lénnyé.

- Sara, menjünk! – mondta Doro.

O..oké! – mondtam félve.

Bementünk egy lánymosdóba. Kétkedőn nézett rám.

- Ez komolyan az aminek látszik? – kérdezte még mindig meglepetten.

- Miraculous!? – mondtam boldogan.

- Sara! Ez nem jó, egy igazi gonosz veszélyes! – mondta mintha én nem tudnám.

- Jó, igaz, de akkor most mi lesz? Igazad van nem én leszek hős. – mondtam fájdalmasan.

- Kérem mindenki hagyja el az intézet területét! – hallottuk Jade hangját a hangosbemondón keresztül. (Mert ugye ő suli rádiós, akik minden péntek reggel első órában bemondanak új érdekes és kevésbé érdekes dolgokat.)

- Mennünk kell! – mondta Doro.

- De megnézem ki lesz a hős! – mondtam ábrándozva.

- Jó, a te bajod ha nem jutsz ki élve! – mondta, és kiment a mosdóból.

- Megnézem, hogy néz ki a hős majd kimegyek az épületből. – mondtam az orrom alá és elindultam.

Amikor oda értem egy fekete mellvértben vörös vállapokkal, fekete lábszárvédőben, fekete csizmában kezében kardszerű bottal, harci pózban álló barna hajú fiút láttam.

- Darabokra szedlek te nagy rakás konzervdoboz. – mondta a fiú.

- A nevem Expert Robot! –hörögte a robot.

- Az enyém pedig Kindred. – mondta a fiú, ezek szerint Kindred.

A szörny észrevett, majd Kindred is meglátott.

- Fuss! – mondta, de már késő volt mert a robot felém futott.

- Jó, hogy jöttél Sara! – mondta és megfigyeltem hogy a vállán egy diktafon van.

Gyorsan elugrottam épp, hogy nem ért el a robot. Odarohantam Kindred-hoz.

- Tudod hol az Akuma? – kérdeztem.

- Nem. – mondta csodálkozva.

- A vállán van egy diktafonszerűség. – mondtam félve, hogy nem jön be az állításom.

- Ügyes észrevétel. – mondta kissé kacéran, erre felnevettem, majd kifutottam az épületből.

- Te mit keresel még itt? – kérdezte az igazgató. – Mindenkit hazaküldtem!

Hazamentem, otthon senki nem volt otthon ezért skype-olni kezdtem Doro-val.

- Hallod, ott maradtam és segítettem Kindred-nak! – dicsekedtem.

- Kinek?

- A hősnek.

- Oké, de nekem mennem kell, mert nézem a híradót. – mondta, majd lerakott.

Bekapcsoltam a tévét és én is néztem, a szüleim nem voltak itthon, nem is meséltem nekik, mert korán lefeküdtem és a ma történtekről ábrándoztam.

Sarah titka /SZÜNETEL/Stories to obsess over. Discover now