Út a Havasokba

Prológus

Tél volt,de nem a szörnyű,fagyos fajta, hanem a gyönyörű tél.Friss puha hó csillogott a földön a kora reggeli napfényben, míg a dér csipkés mintákat hagyott a fák törzsén.A szél gyengén fújt és a házak oldalán lévő jégcsapokon halk zenét játszott amit egy gyerekhang nyomott el:
-Anya most már mehetünk?-nyivákolt a hang amely inkább a macska nyávogására hasonlított mint gyermekére.
-A vastag zoknitok rajtatok van?-érdeklődött a lágy anyai hang.
-Persze minden rajtunk van csak hadd menjünk.-mondta egy sokkal tisztább gyerekhang.
-Jó,viszont egy óra múlva legyetek itthon.Na nyomás.-nevetett az anyuka és kiengedte a lányokat az ajtón,ők pedig rohanva indultak a sípályára.A hó ropogott a lábuk alatt, néhány helyen még bele is süppedtek.
-Nem félti őket?-Kérdezte a szomszéd nő,aki éppen kint a tornácon ült.
-Hát a kicsi még csak 8 éves de 2 éve síel, a nagyobbik pedig már 6 éve csinálja.Maximum elesnek abból pedig nem lehet nagy baj.- mosolygott majd visszament a meleg  faházba.
Abby és Norma ugrálva haladtak a felvonó felé, ahol még egy ember sem állt.
-Abby ezt kapd el!-Nevetett Norma a húgára és egy nagy hógolyót dobott felé, ami a kislány sisakján landolt.
-Megállj.-kacagott fel Abby és nővére felé futott, majd nagy erővel nekicsapódott és mindketten beleestek a hóba.-Na ki az erősebb?-mosolygott huncutan.
-Na jó, te.-nevetett Norma .-Viszont én jobban síelek.-Kacsintott egy nagyot.
-Nem igaz.-háborodott fel a kislány. Gyorsan felállt és a felvonóhoz futott,testvére pedig nevetve követte.Beszálltak a kis szerkezetbe léceiket nekitámasztották a falnak és leültek.Aztán elindult a felvonó felfelé.Gyorsan emelkedtek,egészen a fák fölé kerültek. Abby kis orra szorosan a hideg üvegnek tapadt és kék szemeivel a havas tájat nézte.
-Olyan szép!-csodálkozott,Norma pedig boldogan kucorodott mellé.Pár perc múlva kinyíltak az ajtók és a két lány rohanva indult meg a pályára.Egy pillanat után oda is értek,pár snowboardos fiúval együtt.
-Norma csatolj be!!- ugrándozott Abby és nővére nadrágját húzogatta.Norma tekintete viszont teljesen a fiatal fiúkon ragadt és tátott szájjal bámulta őket.
-Akkor megcsinálom egyedül, te pedig pasizz nyugodtan!-Kiáltotta duzzogva a kislány,mire minden fiú elnevette magát Norma pedig teljesen vörös lett.
-Abby ezt muszáj volt?- fordult egy idő után húga felé, de ő már nem volt ott.Szeme a pályára siklott és ott megpillantotta a kék kis kobakot amit keresett.Villámgyorsan felcsatolta a léceit és utána indult, viszont nem bírta utolérni.
-Norma segíts, nem tudok megállni!-sikított a vékony kis hang előtte.Norma rögtön megpillantotta a fákat amik felé a testvére siklott.
-Abby hóeke és kanyarodj!-kiáltotta,de már késő volt.Szemei rögtön megteltek könnyel és elesett.Lecsatolta a síléceket a lábáról és egyenesen a fákhoz futott ahol a kistestvére feküdt.Lerogyott mellé és kezébe vette az aprócska testet.-Abby kelj fel!!- ordította könnyes arccal.-Azonnal ébredj!-folytatta, de a húga nem mozdult.-Nem,ez nem teheted!-zokogott, de még mindig nem történt semmi.
 Gyorsan megszabadította a sisaktól és lécektől, majd lehúzta a pici kabátot és a kis mellkasra  hajtotta fejét.Azt a bizonyos dobogó hangot kereste,miközben torkában egy szorító érzés uralkodott.-Kérlek, kérlek, kérlek.-mantrázta zokogva.
Aztán meghallotta.A kis dübörgő hangot amire várt.Viszont nagyon halk volt.
-Igen ez az!- kiáltotta még mindig sírva.-Rendbe fogsz jönni , megígérem .-nyomott egy puszit Abby homlokára.

Az anya már várta őket odalent amikor Norma kezében a húgával megérkezett.A nő szíve zakatolni kezdett és feléjük futott.A pálya teljesen üres volt,hiszem reggel 7 óra se lehetett.
-Úristen.-Sírt fel hangosan amikor kezébe vette Abbyt.-Norma mi történt?-ordított aggódva, de a lány nem felelt,csak lerogyott a földre és becsukta vörösre sírt szemeit.