Torn / Törés

14

- Nem lényeges, majd elintézem - sóhajtott.

Gondoltam ha már úgyis oldottam valamelyest a hangulatát nem fog egyből a kezemre csapni ha a középen lévő nagy, érintőképernyős kijelzőhöz nyúlok. Vitt a kíváncsiság, így egyszerűen a led fény ikonra kattintottam és egyből elém tárult egy csomó opció. Eddig csak kéken láttam a kocsiát, így most a rózsaszín ikonra nyomtam és egyből minden körülöttünk átváltozott rószaszínné. Rásandítva láttam, ahogy engem figyel és egy halvány mosollyal megingatja a fejét.

- Mindig dühös vagy rám - motyogtam, hiszen közben eszembe jutott, hogy pontosan a raktárban is erről beszélgettünk, mielőtt megcsókolt.

- Csak ha okot adsz rá - válaszolta közömbösen és közben a tekintete a telefonján volt, majd újra rám pillantott és az ölébe ejtette azt. - Jól érezted magad legalább?

- Dolgoztam, semmi extra nem volt - ismételtem magam mostanra kicsit hangosabban, s a kezem is a mellkasomra tettem, hogy még hatásosabb legyen, de már megint egy kicsi mosoly díszelgett a számon. Agh, de rosszul csinálom.

- Mosolyogsz, le is lövöd amit mondasz - horkant fel és egy pillanatra hátrahajtotta a fejét és az autó teteje irányába nézett, de még így is láttam, hogy próbálja elnyomni a mosolyt ami az arcára csúszott.

Már kezdett kicsit nevetséges lenni ahogy mind a ketten kerülgetjük, de Felix neve ott lógott a levegőben. Én nem akartam rávezetni, de amint kimondta volna egyből egyértelmű lenne, hogy igenis féltékeny. Viszont ahelyett, hogy megkaptam volna a választ csak értetlenül figyeltem ahogy Harry kicsit előre hajol és az ülése még hátrébb tolódik, mint ahol eddig volt.

- Mit csinálsz? - kérdeztem.

- Neked helyet - válaszolta közömbösen.

Szinte egyből végigjárt bennem egy szikra és egyben pánik is. Izgatott lettem amiért ilyeneken járt az esze, felpezsdítette a bensőm, hiszen ezzel az én gondolataim is olyan vizekre eveztek ahol ott ülök az ölében. Ugyanakkor már megint ugyanott tartunk. Ha kimutatom milyen hatással van rám és beadom a derekam megint kitárulkoznak a kártyáim felé és ezen agyalok már két napja, hogy hogyan akadályozzam ezt meg. Az ördög és az angyal ott csücsült a két vállamon és sorra veszekedtek, még nem voltam biztos benne melyikőjük nyer.

- Nekem jó itt - válaszoltam angyalian, hiszen abban a pillanatban épp az az oldalam volt hangosabb. Az ülés kétségtelenül olyan volt egyébként mint egy nagy masszázsfotel, kicsit el is vesztem benne.

Nagyon erősen el kellett magamban nyomnom a vonzalmat. A rózsaszín led fény egyértelműen még erősebbé tette a csábító hangulatot körülöttünk, a parfümjének illata hívogatott és szinte azt éreztem sóvárog a testem azért, hogy Harry erős kezei úgy megérinsték ahogy a raktárban pár napja. Ezeket tuti az ördög oldal gondoltatta velem.

Az a ribanc.

Annyi merszem volt mindössze több, hogy a szemébe nézzek. Kifejezetten aranyos volt, ahogy hátradőlt az ülésében, a fejét a háttámlán pihentette és kicsit ledöntötte. Lábai enyhe terpeszben voltak, a gyűrűkkel díszített kezei az ölében pihentek. Most nem volt rajta kockás ing, csak egy fehér póló, de így is kifejezetten gyönyörű volt, csak úgy falta a látványt a tekintetem. Mély óhajok hagyták el a testem miközben percekig némán egymás szemébe néztünk. Kicsit kínzásnak tűnt, hiszen olyan közel volt hozzám, mindössze a konzol választott el minket, de képletesen mégis olyan távol volt. Egy komplett idegen.

- Miért? Félsz tőlem? - utalt vissza a korábbi kérdésre. Úgy elvette az eszem, hogy azon is gondolkodnom kellett mit is mondtam előbb. Mostanra a hangszíne is megváltozott, sokkal mélyebben hangzott és az arca is játékosabb volt.