Bucky x Steve szösszenetek

Bucky x Pre Serum Steve

Mikor felébredtem kissé lelakott egyszobás garzon lakásunkban -igazán próbáltuk otthonosabbá tenni de nem sok sikerrel jártunk -mikor kinéztem a felettem lévő kicsit kopottas üvegen átsejlett a nap kibújó napsugarai hozták a nyár melegségét és a hosszú szerelmes éjszakákat. A még akkor javában alvó Buckyt látva elgondolkoztam hogy én mit csinálhatnék nélküle hogy ha nem soroznak be -nem igazán látok sok esélyt rá-hogy hogy fog hiányozni míg vissza nem tér és hogy mennyit fogok rá gondolni hogy mit csinálhat hogy jól van e és hogy élve sértetlenül kerül vissza "picit" kopott lakásunkba. Elragadtak az érzelmek éreztem hogy már nem tudok parancsolni magamnak könnyeim lassan vissza folytva gördültek végig arcomon kipirultan de mégis szomorúan simogattam a feje búbját és közben cikáztak a gondolataim.. hogy tudnám azt az embert elengedni akit a legjobban szeretek nem, nem akarom hogy elmenjen nem akarom hogy itt hagyjon azt akarom hogy szép csendben és szerelemben éljük le életünket együtt hogy együtt menjünk munkába és hogy együtt feküdjünk le hogy annyit csókolózzunk hogy ne kapjon semelyikünk se levegőt hogy addig szeretkezzünk míg nem alszunk el egymás karjaiban..Egyszóval azt akartam hogy itt legyen mellettem. Miközben azon töprengtem hogy hogy tudnék Bucky közelében maradni egy az alkaromat simogató kéz repített ki gondolataimból, meleg volt nagy és harcra edzett kéz mint Buckyé nem láttam jól szememet elködösítő könnycseppek miatt de tudtam hogy ő az. Buck Aggodalommal teli hangon kérdezte:

-valami baj van?-érződött hogy sejti mi lesz a válasz.

-semmi-motyogtam. Buck felült mellém de éreztem hogy tudja hogy nem semmi ha már sírok is ezért kis habozás után belementem a részletekbe.

-csak gondolkodtam hogy mit fogok csinálni ha ha el mész.- éreztem hogy futótűz szerűen égeti arcom újra előtörő könnyeim de most sehogy se tudtam visszatartani.

Bucky átölelte pici rángatózó testem.

-HahSteve hányszor kell még elmondanom hogy két hónapról van szó és nem a frontvonalra hívtak úgy hogy nem kell már is el temetni!-hangján érződött az aggodalom és az idegesség. Én mit sem törődve könnyeimmel csókoltam meg úgy ahogy még soha úgy faltam édes ajkait hogy az már fájt s közben forrón leheltem nevét ajkaira. Erre édes Buckym beletúr aranyosan szőke picit lelapult tincseimbe. A nyelve olyan vadul jár hogy egyre bizsergetőbb ajkaim alig bírják követni.