Vérhold Testvériség

Indigó és Sötétzöld

"A magány farkasa zihál, egy látomás nagyot kiállt:
Légy erős, és menny tovább!
De.. én csak csendesen elmerengek, hisz megvívni csatát elveszetten nem lehet."

Az ágyon forgolódom. Az órámra nézek, ami zöld fénnyel világítva jelezte a hajnali idő, 04:32. Mi a fene van velem? Ilyenkor még nagyban aludni szoktam, nem fetrengeni és forgolódni. Felülök és az ablakhoz sétálok. Kinyitom és megcsap a fenyves és a vad prém jellegzetes illata. Szeretem ezt az illatot. Jobban mint a város bűzét. A szél felém sodorja vezetőm kellemes hívó szavát.
-Akkor ez miatt...-suttogom magam elé. Felkapom a trikómat, egy rövid nacit és kiugrom az ablakon. Át loholok az erdőn egy szirthez, ahol a fehér farkas vonyít. A többiek is előkerűltek, bár őket is már bunda fedi. Nincs választásom, nekem is alakot kell váltanom. Vezérem sárga szemeivel figyel. Sárga sálját meglengeti a szél. Szemébe nézek és érzem a vérem vad vágyát, aminek nem tudok ellen állni. Térdre rogyok és hagyom a testem változását. Pár másodperc, ami számomra öt percnek tünt. Majd másvilági tekintetemet vezéremre emelem. A nőstény büszkén ül a szirten és várja a többieket. Mind kényelmesebb helyzetbe helyezkedünk. Valaki ül, valaki fekszik és valaki bóbiskól. Közénk ugrik, mire mindenki felfigyel. Felmordúl, mire mindenki feláll és körbe álljuk. Morog és elindúl az egyik irányba. Követjük egészen egy szarvas csordához. Lépteink zaját elnyeli a harmatos fű, alakun egybeolvad az erdővel. Páran megkerüljük a csordát és kiszemeltünk felé közeledünk. A többiek is megközelítették, de megérezhette a szagunkat, mert egyre idegesebben emelte fel a fejét és tekint körbe. Meglapúlva várjuk a tökéletes alkalmat. Talán megnyugodott már és közelebb osonunk. Kitörünk rejtekeinkből és a vadnak rontunk. Mindenki marja, ahol éri.  Elrohan és futok utána. Oldalról egy másik ugrik neki, feltartva őt. A fejéhez manőverezek, hogy velem legyen elfoglalva és ne a többi vadásszal. Agancsával próbál felöklelni, de nyakába marok. A többiek is beérnek minket és a lábát marják, hogy összerogyjon. A végső harapást vezérünk párja tette és magához inti kedvesét a falatozásra. A többiek kínlódva várják, hogy ők is ehessenek a zsákmányból. Tekintetemmel keresem, aki segìtett beérni a vadat. Megtaláltam, engem figyelt. Tekintetünk találkozik.