Éppen otthon nyúltam el a kanapén, kezemben egy tál pattogatott kukoricával, mikor a telefonom őrült zenélésbe kezdett, kizökkentve engem a nyugodt "tevékenységemből."
- Igen? - szólaltam meg kissé izgatottan.
Most derül ki, hogy felvettek-e, vagy sem.
- Gratulálok, megcsináltad! Holnap reggel hétkor várlak a "...." ház teraszán.
Nahát, et gyors volt, de a lényeg, hogy megkaptam az állást. Fogalmam sincs, hogy kivel kell holnap csinálnom az interjút, és hogy mik lesznek a kérdések, ezért is lettem kissé ideges.
Add isten, hogy ne rontsak el semmit, és hogy ne rúgjanak ki első nap páros lábbal a munkából!
***
A szekrényem előtt álltam, és a ruháimat vizsgáltam. Végül semmit sem találtam. Nem akarok túl szűk ruhába menni. Legjobb lesz, ha elmegyek és veszek valami normálisat.
***
A sorok között sétáltam lassan, és próbáltam a megfelelőt megtalálni. Semmi. Már órák óta nézelődtem, de hol szűk, hol túl nagy, hol csúnya.
De egyszer csak megakadt a szemem az egyiken. Úgy gondoltam, az a ruha számomra tökéletes lesz. Remélem ezzel is csak jobb benyomást tudok kelteni.
Egy fokkal nyugodtabban siettem haza. Valahogy próbáltam nem csak a holnapi napra gondolni. Azon kívül, hogy mikor és hol lesz az interjú, semmit sem mondtak. Nem akartam túl érdeklődő lenni, és felhívni az új főnököm, hogy kivel lesz az egész.
Az ágyamban feküdtem, majd előkotortam a naplómat. Fontos számomra ez a "könyv" hisz ide írom le az életem, ha már egyedül élek legalább legyen kinek elmesélnem.
Igen, egy naplónak. Fáradtan írtam le az utolsó sorokat, majd a holnapi napra gondolva hunytam le szemeim.
YOU ARE READING
The Interview / Cameron Dallas
FanfictionClara nem gondolta, hogy az első munkanapján egy hírességgel kell interjút készíteni. Ekkor még nem gondolt arra, hogy ez a híresség fogja megváltoztatni az életét.
