Torn / Törés

9

Hm, ja, mindegy volt. Bár egyértelműen soha nem fejeztük ki egymásnak mit érzünk. Ha ő nyitott, én jobban bezártam, mert azt hittem csak játszik és fordítva. De néha elég volt csak pár elejtett mondat, hogy egyértelmű legyen mennyire érdekel minket a másik és mennyire élvezünk egymás társaságában lenni minden hátsó dolog ellenére is.

Valószínűleg Josh házibulijában volt a legnagyobb a szikra közöttünk. Aaron nem volt jelen, de nyilván nem egy ember kész lett volna bármit jelenteni neki. Körülbelül olyan pletykás volt az egész fiúcsapat jó néhány tagja, hogy egyenes nyomozóknak is elmentek. Vagy kíváncsi néniknek a falukból, akik az ablakból figyelik a történéseket, hogy aztán azt körbeterjesszék az egész közösségben ha kell.

Mire feleszméltem Felix megragadta a kezem és kihúzott a házból egyenesen amögé. Kaitlyn, az egyik srác barátnője küldött is nekem néhány megvető pillantást mikor elkaptam a tekintetét kifelé. Őszintén nem értettem néha miért érdekelt mindenkit olyan nagyon az én dolgom, de hogy sikeresen tönkretettetek vele mindent az tuti.

- Miért jöttünk ide? - dőltem neki a mögöttem lévő falnak. Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy egy fehér blézert viseltem, a számon halvány mosoly ült ahogy felnéztem rá. A halvány lámpák fényében megcsillant a kék szeme.

- Veled akartam lenni- rántotta meg a vállát, majd a derekam köre fűzte a kezét és magához húzott.

A szívem hevesen kalapált a mellkasomban. Egy ideig csak úgy álltunk egymás karjaiban. Az egyik kezem a tarkóján pihent, a másik a vállán és csak élveztem ahogy felmelegített a tavaszi kicsit hideg éjszakai levegő mellett a testének melege. Az ő kezei a derekamon voltak, szorosan öleltek, néhányszor a bőrömbe markoltak kicsit majd újra lágy simogatásba kezdett.
Aztán ismét játszani kezdtünk.
A nyakamra néhány halvány puszit nyomott, beleborzongott ugyan a testem, de mikor a számhoz ért somolyogva lehajtottam a fejem. Benne volt a rizikó, hogy feladja egyből és nem nyomul tovább, de nem tette. Ismét közelebb dugta az arcát, halvány kacagásra is késztetett a tette, ami az ő arcára is mosolyt csalt, egészen addig míg össze nem ért az ajkunk és tényleg meg nem csókolt úgy, hogy most már hagytam is. A fellegekben jártam.

Aztán ahogy visszamentünk szétváltunk és úgy tettünk mintha mi sem történt volna, mintha nem lett volna olyan nagyon feltűnő eltűnni együtt. De nem bántuk. Izgalmas volt és játékos az egész.

- Gyere ki utánam 5 perc múlva - jött oda egy pillanatra még aznap este, hogy a fülembe suttogjon majd ki is menjen.

Én csak mosolyogva néztem utána, majd azonnal lehervadt a számról a mosoly, mikor összeakadt a tekintetem az egyik olyan haverjukkal, aki pontosan a nem bír engem kategóriában volt.
Ettől függetlenül kimentem, és körbe pillantottam. Mivel es régi faházban voltunk, ami egykor bárként üzemelt itt, volt mellette egy kis faszínpad az udvaron, annak a tetején ült Felix. Egyből kiszúrtam ahogy a fekete kabátjában épp a sötét hajába túrt és felém kajta a tekintetét. Megindultam felé, felszaladtam a pár fokos fa lépcsőn, majd lehuppantam mellé egy mély sóhajtás közepette.

- Meg fogsz fázni, hülye ötlet volt hogy kihívtalak - motyogta maga elé.

- Nem vagyok fázós.

- Akkor legalább gyere közelebb - mondta. Mellette ültem szorosan, így nem igazán tudtam hova tenni a szavait, de ő cselekedett helyettem. Kezét a combjaim alá és a derekamra tette, majd egyszerűen az ölébe ültetett. Meg is lepett milyen könnyedén mozgatott.

- Hé - kacagtam fel, de a kezem egyből a válla köré tettem és a tarkóját simogattam.
Egy kisebb csend volt köztünk, de nem bántam. Egyszerűen jó volt csak ott ülni egymás karjaiban még akkor is ha kicsit titkosan is csináltuk. Hangos cibitelés lepte be körülöttünk a sötét éjszakát, a benti zene egészen elnyomódott már itt. Az orrom kicsot fázott, néha jobban feltámadt a szél de egy kifejezetten kellemes áprilisi éjjel volt.