Csatatéren / Battlefield

A mandalóri és Jedi

- Na, még egy Jedi!- füstölgött a mandalóri őrmester. mintha nem lenne elég belőlük -, ha egyet ismersz, mindet ismered! 

Igy mentek be az irányítóhelyiségbe a megbeszélésre. Zey tábornokot már ismerte, Bard'ika is ott volt, Mas Missa meg egy ismeretlen Jedi. Aki akkor pillantott fel, amikor Skiratáék beléptek. Nála magasabb volt, arányos testalkatú férfi vagy 15 évvel fiatalabb. Szőkés, rövidre nyírt haja, szakálla és tengerkék szeme volt. A tekintete okosan csillogott, az arcáról higgadtság és szelídség sugárzott.

- Na még egy pacifista - dörmögte magában az őrmester. Még mindig nehezményezte, hogy elrángatták a fiai mellől, hogy néhány nagyfejű di'kute tanácsait meghallgassa.

Jusik mellé suhant és bemutatta mindenkinek.

- Ez itt az Omega osztag koordinátora, Zey tábornokot ismeri, ő itt Mis Missa tábornok, ő pedig... - és az őrmester meglepődve vette észre Bard'ikán, hogy zavarba jött - ööö... ő pedig Kenobi tábornok.

Az őrmester bólintott, á, Kenobi... az a Kenobi? Az öntelt, beképzelt, büszke, és ugyanúgy a dolgokat elrontó Kenobi, mint a többi Jedi? Szúrósan szemügyre vette, de az említett szelíd ártatlansággal nézett rá, majd visszafordult a holotérkép felé.

A tanácskozás az őrmester elvárásai szerint zajlott, sok okosat nem tudott meg. Meglepetés csak akkor érte, amikor végleg elakadtak a tervezéssel és Kenobi beleszólt. Az őrmester tőle sem várt sokat, de az a pasas olyan egyszerű ám körmönfont megoldást ajánlott szerényen mosolyogva és a szakállát simogatva, amitől az őrmester elismerően végigmérte. Mégse olyan szelíd ártatlanság, ahogy az ábrázata mutatja? De akkor is csak egy Jedi.

A megbeszélés végeztével Skiratát megkérte Zey tábornok, hogy a terv értelmében egyből vigye le magával Kenobit a felszínre. De mikor indultak volna, egy fiatal Jedi lovag robbant be a terembe. Sietősen köszöntötte a mestereket, de egyből Kenobi felé vette az irányt.

- Ez volt a padavanja - súgta oda az őrmesternek Bard'ika.

- A ...mije?

- Ja, a tanítványa!

- Aha, értem.

De Skiratát nem is az újonnan érkezett kötötte le, hanem azok az érzések, amik egyből megjelentek Kenobi addig szenvtelen arcán: örömmel vegyest büszkeség, majd némi elnéző rosszallás, a szeretet felcsillanásaival, ahogy a tanítványa mesélt neki.

Az őrmester felismerni vélte: ezek nem egy Jedi érzései. Ezek egy apa érzései. Ezek az ő érzései voltak a "fiaival" szemben. - Nocsak - hökkent meg, a Jedik erre is képesek? Zeyt és Bard'ikát sosem látta ilyen viszonyban, különben a fiatal Jedi nem kéredzkedett volna az ő apai szárnyai alá. Gyanította, ennek a heves ifjúnak nem kell sehova sem kéredzkednie: akár tudja, akár nem, mindent megkapott.

Kenobi indultában még a fiatal Jedi vállára tette a kezét, kedvesen nézett rá és csöndesen mondott valamit. Az ifjú durcás arcot vágott, mint egy gyerek aki kimarad az ajándékosztásból.

- De mester, miért nem mehetek veletek?

Kenobi visszaszólt türelmesen de határozottan:

- Anakin, neked most itt a helyed, majd a végére odajöhetsz!

Aztán Kenobi megcsóválta a fejét és elnyomott egy sóhajt.

Skiratából majdnem kiszaladt az együttérző mondat "Gyerekek, eh?" - de időben visszanyelte. Mit bratyizna ő egy Jedi tábornokkal?