Bedrogozva

Bedrogozva 1.

Sziasztok! Sokan mondják nektek, hogy ne drogozzatok mert veszélyes és illegális, megöl téged.
De, amit megtiltanak az egyre jobban érdekel minket.
És akkor elkezdődik. Csak ki akarod próbálni.
Csak egyszer mert tudni akarod milyen. Tudni akarod milyen lehet elszállni tőle. Egy kicsit nem gondolkodni.
Igen.
Én is elkövettem ezt a hibát és nem gondoltam a következményekre. Körbenézek az osztályon és látom, hogy mindenki kíváncsian várja, hogy folytassam.
Pár évvel ezelőtt még én is itt ültem és tanultam.
Vinni akartam valamire, de eltoltam. Méghozzá elég rendesen.

A nevem William Baker. 18 éves voltam, amikor minden elkezdődött.
Jól emlékszem arra a napra.
Az apám egy iszákos ember volt.
Anyám félt tőle, de nem akart lelépni mert félt, hogy apám hülyeséget csinál. Folyamatosan verte, ahogy engem is. Nem voltam olyan erős, hogy kiáljak vele.
Apámmal csak külsőleg hasonlítunk. Mindkettőnknek sötét göndör haja van és barna szeme.
A különbség az, hogy nekem vannak még érzéseim.

Egy nap arra értem haza az iskolából, hogy a mentő ott áll a házunk előtt és az összes szomszéd ott bámészkodik. Eldobtam a táskámat és elkezdtem rohanni.

Amikor már beléptem volna a házba az egyik mentős elkapott.

- Fiam! Állj meg! Jobb lesz, ha inkább kint maradsz! - mondta határozottan niközben a kocsihoz vezetett.

- De mi történt? Az anyámmal történt valami? TUDNOM KELL! Kérem. - ordibáltam a képébe.

- Jól van. De előbb nyugodj meg. - kérte.
- Az egyik szomszéd hívott minket mert egy nőt eszméletlenre vert a férje. - néz rám aggódó tekintetével.

És ekkor látom meg a mentő mögött parkoló rendőrautót.

- NEEM. AZ NEM LEHET. HOL VAN? MEGÖLÖM AZT A ROHADÉKOT - ordibáltam könnyek közt.

- Nyugodj meg különben kénytelenek leszünk benyugtatózni. A rendőrség már intézkedik. Hosszú évekre le fogják csukni. Ezt megígérem.

Nem értettem.
Nem értettem, hogy mért foglalkozott velem ennyire.
Nem értem, hogy mért volt ilyen barátságos. Aztán bevillant.

- Hol van az anyám? - kérdeztem már hisztérikusan.

- Mi mindent megtettünk érte. Sajnálom.

És ekkor megértettem.
Az apám megölte az anyámat.
De mit érek én azzal, hogy lecsukják. Attól az még őt nem hozza vissza.
De nem hagyhatom ezt annyiba. Megkeserítette az életünket és gyilkolt. Ez az állat nem érdemli meg, hogy éljen. És akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve berohanok a konyhába és kihúzok a fiókból egy kést aztán neki rontok az apámnak.
Persze a rendőrök gyorsan kapcsoltak és leszorítottak a földre.

- Tegye le a kést! Gyerünk! - ordított rám miközben erősen csavarta a kezem.

Elengedtem a fegyverem és feladtam. Nem érdekelt, ha engem is le fognak csukni. Nem érdekelt semmi...