Torn / Törés

2

Amint Felix kikerült a látóteremből újra a színpad felé pillantottam. Magamban megjegyeztem, hogy jobban tetszett az, ahogy a hosszabb hajú srác énekelt ma délután mint az énekes, aki most állt a színpadon. Aztán ismét kiszúrtam az említett srácot, a színpad mellett ült az egyik hangfalon és cigizett. Elméletileg nem lehetett itt bent dohányozni, de őszintén nem olyan típusú srácnak tűnt aki követi a szabályokat. Tekintete és a vonásai is kemények voltak, azt mutatták egy magabiztos és kissé hideg pasiról van szó.

A szemeim egyből felragyogtak, mikor a kocsma ajtaja nyitódott és belépett rajta Lizzy és Zayn. Széles mosollyal integettek nekem, viszont láttam hogy a színpad felé nézve meglátják a sötét hajú srácot és felé mentek először. Hmm szóval ismerik - mondtam magamban. Kíváncsian figyeltem, ahogy Zayn egy baráti pacsival köszönti, míg Lizzy csak mosolyogva köszönt neki. A srác továbbra is hideg maradt, még csak el sem mosolyodott, de szóba elegyedett velük végül.
Szívesen figyeltem volna tovább a srácot és vizsgáltam volna a viselkedését de egy nagyobb csapat srác kitakarta a képet, akik rendeltek. Halvány mosolyt erőltetve a számra próbáltam koncentrálni a rendelésükre a hangos zene mellett, majd munkához is láttam és sorra öntöttem ki a whiskyket a poharakba.

- Szia Clarissa, menő lett a színpad nagyon - jött végül oda Lizzy.

- Ugye? Tök hangulatos lett - bólogattam.

- Szívesen - jött oda Zayn is. Igazából ő volt az, aki szervezte a bandát és miután apáék meghallgatták nekik is egyértelmű volt, hogy rájuk fog esni a választás. Zayn egy nagyon jó haverom volt, nyilván Lizzyn keresztül ismertem és kifejezetten bírtam. Ő is sokat járt ide.

- Cserébe meghívlak valamire - forgattam a szemem és az imént félretett whiskyért nyúltam ismét, hogy öntsek neki egy pohárral.
Mivel már megszoktam, hogy szeretek mindenre figyelni mikor dolgozom most is feltűnt, hogy a kockás inges srác a kijárat felé tartott. Magamban kissé csalódott voltam, titkon talán reméltem hátha idejön Zaynékkel, csak hogy legalább a nevét megtudjam. Nem tudom miért birizgálta a fantáziámat ennyire. Az agyam ezerrel pörgött, hogy rákérdezzek-e Lizzynél vagy Zaynnél de végül inkább nem tettem. Nem akartam hogy a jövőben ha véletlenül egy társaságba kerülünk kínos legyen akár egy egy sunyi tekintet valamelyikőjüktől amiért érdeklődtem felőle. Így inkább megtartottam magamnak a gondolataimat.

Az este egyértelműen káoszos volt kicsit. Az élőzenés estének híre ment valószínűleg, hiszen hatalmas volt a tömeg egész este. Tele volt a bár egyetemistákkal és más társaságokkal is és időm sem volt Felixékre vagy épp Lizzyékre koncentrálni. Van olyan este mikor lazán akár hozzájuk is ülhetek, ha kevesebben vannak, de ma biztosan nem az az este volt. Folyamatosan pörögtünk a pultban Abbyvel, rendelésről rendelésre és már csak záráskor, mikor az utolsó vendég is elment realizáltam, hogy mennyire kimerült voltam. Nagyot sóhajtva pillantottam a telefonomra, ami 3:00 - át mutatott. Valószínűleg életünk legjobb döntése volt felvenni egy takarítónőt, aki másnap délelőtt mindig összerámolja kicsit a helyet, így azt már nem nekünk kell hajnalok hajnalán véghez vinni. Abby és Robert hangosan köszöntek és szépen lassan elcsendesedett a hely és egyedül voltam. Ha én dolgozom mindig én zárok és ez ma sem volt másképp. A kasszát lezártam, a táskámba beledobáltam a cuccaimat majd miután bezártam az első bejáratot, a hátsó felé mentem. A riasztó kódját beütöttem, ami halk pittyegéssel jelezte, hogy működésbe lépett a rendszer így már csak a rácsot kellett bezárnom. Már egészen rutinból ment ez még akkor is ha nem szerettem soha ilyenkor egyedül lenni. Mégiscsak hajnal van, sötét és az én felelősségem a hely na meg hát a saját életem is ugyabár.. talán ezért nem felejtem el soha a táskámba biggyeszteni a paprika sprayt.