Torn / Törés

1

*

Reggel fél kilenckor ébredtem szokásomhoz hűen. Igaz már huszonnégy éves voltam, még mindig a családommal éltem. Ez elsősorban azért volt, mert amikor Bostonba költöztünk jött volna el bennem is az idő hogy külön költözzek és valószínűleg én is Bostont választottam volna, hiszen ez volt a hozzánk legközelebb eső nagyobb város. Egyszerűbb volt velük együtt költöznöm, mint egyedül. A ház, amit a szüleim építettek hatalmas, a felső szinten mindössze a húgommal osztozom így végképp butaság lett volna búcsút intenem nekik és elkezdeni kidobálnom a pénzt az ablakon egy albérletért. Néha eszembe jutott jó lenne egyedül élni, legalább csak hogy megtapasztaljam de egyelőre épp elég újdonság volt az új város, az új munkahely és az állandó új emberek. A családom egy biztos pont volt.

Az októberi napsugarak bevilágították a nappalit, miközben reggeliztem és az interneten nézelődtem. Egészen csönd uralkodott a házban. Apa valószínűleg valamelyik építkezésén foglalatoskodott épp, anya a belvárosban az üzletében lehetett, míg a húgom az egyetemen volt. Négyünk közül mind a hárman a vállalkozó beállítottságúak voltunk, a húgomat kivéve. Ő szeretett tanulni, mindig célja volt az egyetem így ő volt az egyetlen aki abba az irányba ment miután ide költöztünk.

Miután elmostam a rántottától piszkos tányéromat az emeletre mentem elkészülni. Kint egyre melegebb volt az idő, hiszen javában a tavaszban voltunk már. Kicsit be is sokalltam már a téltől és a hidegtől, pedig alapvetően imádom. Így tavaszra már készen állok mindig a változásra és a jobb időre.
Mivel ma különleges este lesz a Romban, próbáltam magam feltalálni hogy mit vegyek fel ami kényelmes nekem egész napra de mégis más egy kicsit a megszokottól. Végül egy halványrózsaszín miniruhát vettem fel, arra pedig egy halvány rózsaszín s kék színű kockás inget, egy fehér sportcipővel. Mindig próbáltam kényelmes de mégis összerakott lenni. Ez volt mindig a célom az öltözködésben.

Kissé felsóhajtottam, mikor a fürdőszobában a tükör elé lépve a kezembe fogtam a fésűt. Sötét, hosszú hajam már a derekam alját verdeste, ideje lett volna megint vágnom kicsit belőle. Mindig a védjegyem volt a szuper hosszú haj és szerettem is, viszont lusta is voltam és néha a hátam közepére sem kívántam. Hah, hátam közepére..poén.

Tíz perccel később már a Romkocsma felé tartottam a fekete kocsimban.  Eredetileg minden nap késő délután nyitunk, de ma hamarabb be kellett mennünk. Össze kell raknunk a színpadot és átrendezni a jobb szélső részt, ugyanis mától élő zene lesz a helyen. Rettentően izgatott voltam és kíváncsi. A hirdetésre jó pár helyi rock banda jelentkezett akik közül apa és Robert választották ki a megfelelőt a hétvégi élő zenére. Apa tervezett pár híresebb előadót és rock bandát is meghívni a későbbiekben, de én már annak is örültem, hogy nem nekem és Abbynek kellett minden este valami újdonsággal előrukkolni és mindig más és másfajta zenéket hozni pendriveon.

Néhány órával később már a vizes, előtte elmosott poharakat törölgettem, miközben a próbát figyeltem. A dobos ütött néhány hangot, később a gitáros húzott pár akkordot miközben próbálták jól beállítani a hangfalat. Épp a hátsó raktárban voltam és pakoltam fel a tiszta poharakat a polcra, mikor kellemes dallamok ütötték meg a fülem. A raktárból kilépve a már lassacskán kész színpadra pillantottam, ahonnan a hang jött. Natalie Imbruglia Torn számát egyértelműen felismertem és levegőt is elfelejtettem venni, miközben az éneklő fiút figyeltem. Hangja egészen elvarázsolt, olyan furcsa érzés keletkezett a hasamban és libabőrös lettem. Wow, csodálatos volt kicsit érdes és rekedtes hangja.  Ha a hangja nem varázsolt el eléggé, akkor a külseje biztosan. Magas volt, és gyönyörű volt az arca. Aki ismer az tudja, hogy a gyengém ha egy srácnak szép arca van. Előbb le lehet nyűgözni egy gyönyörű, sármos mosollyal mint egy izmos mellkassal. A stílusa is ízlésemnek való volt. Egy fekete szűk nadrágot viselt, egy lazább fehér pólóval amint egy szétnyitott, piros-fekete kockás inget is viselt a lábán egyszerűen sportcipővel.
Egyedül a kisugárzása és a tekintete volt más. Hideg volt, és olyan érzést keltett hogy nem feltétlen mernék hozzá odamenni bemutatkozni, pedig szívesen tettem volna. Az fix, hogy felkeltette az érdeklődésem és dühített, hogy nem tudtam ki ő. A középen elválasztott haja egészen férfiassá varázsolta, mikor beletúrt egy pillanatra ahogy - a hangtechnikusnak kinevezett - Robert megállította. A pultra könyököltem, mikor láttam ahogy Rob újra int neki, hogy folytassa.

That's what's going on

Nothing's fine

I'm torn

Hát ez van most

Semmi sincs rendben

Megtörtem

Teljesen kizártam azt, ami körülöttem folyt. Csak ott könyököltem és figyeltem a csodálatos hangú pasit, ahogy szívéből énekel, egy egyszerű hangbeállítás alatti első próbán. Annyira valódi volt, a szöveg minden szava ott volt zöld íriszeiben, ahogy a fehér reflektor fénye rávetült. Összefacsarodott a szívem. Eddig ezt a dalt egy nyálas énekesnő hangjával hallottam csak, most viszont egészen új értelmet nyert, ahogy a kockás inges srác a mikrofont szorítva tett magáévá minden szót és hangot. Valami annyira különös volt benne. Annyira őszinte fájdalom látszott a szemében. Mintha ki akarna énekelni magából mindent, ami bántja. Varázslatos volt és megbabonázó. A levegő hirtelen áramlott be a tüdőmbe, mikor tekintete felém nézett. Létezik, hogy olyan erősen szuggeráltam, hogy megérezte? Mindenesetre annyi erőm nem volt, hogy elnézzek. Töretlenül bámultam bele mélyzöld íriszeibe, mindössze levegőt felejtettem el venni. Ahogy Robert újra intett a csodálatos dal félbemaradt, ő pedig oldalra lépve lement a színpadról.

A kis képzeletbeli buborékom egy pillanat alatt kipukkadt és hamar visszarázódtam a való világba, ahol Abby épp azt ecsetelte mennyire szüksége lenne már egy nyaralásra, mert fáradt a vizsgái miatt. Furcsálltam, hogy nem tűnt fel neki, hogy mennyire nem figyeltem rá, de úgy néz ki még időben sikerült együttérzően bólogatnom, hogy ne tűnjön fel neki semmi az egészből.

Ki volt ez a srác?

Hellooo :)

Így van, visszatértem egy régi - új könyvvel! A Tornt pár éve félbehagytam és fájt érte a szívem, viszont nem volt hozzá ihletem. Aztán újraolvastam pár részt és az alap sztori egyszerűen tovább fűződött a fejemben, ezért úgy döntöttem átírom a könyvet. Nagyon sok minden más lesz, a részek többségen kicserélődnek, alig van pár sor szinte ami a régi lesz, de ígérem megéri!

Már több mint tíz részt megírtam, így tudom nektek sorban hozni hetente egy kettőt. Ha nagyon gáz lesz és leblokkolok akkor lesz csak több idő kimaradás az új részek között.

Felhívom a figyelmeteket, hogy elő fog benne fordulni drogra, szexre, italra, illegalitásra való utalás. Csak saját felelősségre olvasd, és 16 év felett ajánlom!

Remélem velem tartotok ezen a kalandon is. Más lesz mint az eddigiek, de én izgatott vagyok miatta és szerintem, vagy legalábbis remélem hogy, tetszeni fog nektek.

A szavazatokat és kommenteket előre köszönöm, mindig sokat jelentenek.. na de nem is magyarázok tovább.

Kezdjük el Clarissa és Harry kalandját.

M.