Boys over flowers Jihoo, love me

1.rész

Ez a nap is eljött, első nap az új suliban. Korea teljesen más mint Amerika vagy Európa. Túl sok a megszólítás, az ember, még mindig úgy érzem, hogy nem tartozom ide, haza akarok menni, de ezúttal az igazi otthonba. Reggel felvettem az egyenruhát és elindultam az iskolában. Nem akartam a limuzinnal menni, ezért a hátsó ajtón surrantam ki és csak egy cetlit hagytam. Nem akartam nagy feltűnést kelteni ezért próbáltam nem bele futni egy újságíróba sem, volt belőlük elég az elmúlt két hónapban. Gyalog is hamar odaértem, már messziről látszódott az épület. Az iskola hatalmas volt, nem tudtam merre kell menni az igazgatóhoz, ezért útba igazítást kértem az egyik lánytól. Elmagyarázta merre kell elindulnom, de a felénél elkezdett sikítozni és elrohant négy fiú és egy lány irányában. Érdeklődve néztem őket, szemöldökömet kissé megemelve mértem fel magamnak kiket kerüljek el, ha nem akarok balhét.  Ők lehetnek a suli nagymenői, akik mindenkivel bunkók és felsőbb rendűnek érzik magukat, sose szerettem az ilyeneket. Nem volt időm kivárni mit reagálnak a tömegre, mert sietnem kellett az igazgatóhoz. Szerencsére gyorsan megtaláltam, bekopogtam és bementem.

-Már vártalak! - mosolygott rám egy középkorú gyönyörű asszony, ugyan  próbált barátságos arcot vágni, de hiába, látszott rajta mennyire nem akar velem foglalkozni.

-Sajnálom, hogy késtem csak kicsit eltévedtem - viszonoztam a műmosolyát.

-Nagyon hamar ki fogod magad ismerni, és reményeim szerint hamar beilleszkedsz. Tessék itt vannak a papírok, és minden amire szükséged lesz. Az első órának mindjárt vége, ezért második óráig fedezd fel a sulit és keresd meg a termed - ezzel le is zárta a beszélgetést.

-Köszönöm! - mondta, mielőtt kiléptem volna a folyosóra. Még volt 20 percem a következő órámig, ami történelem lesz. Nem szeretem a törit, de még az is jobb, mint a kémia vagy a matek. Gondoltam sétálok egyet az iskola udvarában. Egyre beljebb jutottam a kis ösvényeken, már nem is látszódott az iskola épülete. Gyönyörű zenét hallottam valahonnan, kiakartam deríteni honnan jön, követni kezdtem, honnan jönnek a hangok. A fák közül kiérve egy kisebb kör alakú területre értem, körbe padokat helyeztek el. A kör közepén egy magas, vörös hajú fiú állt, ő csalta elő a hegedűjéből azokat a gyönyörű hangokat. Nem akartam, hogy abba hagyja ezért csak csendben figyeltem. Amikor befejezte közelebb mentem, megakartam dicsérni a játékát. Finoman a vállára tettem a kezem, nem számított rám, ezért összerezzent.

-Bocsi, nem akartalak megijeszteni. Hallottam ahogy játszol, gyönyörű - mosolyogtam rá. Teljesen megfordult így már láthattam kit zavartam meg. Nem láttam még olyan srácot, mint ő egyszerűen gyönyörű volt. Mintha egy angyal arcát láthatnám. Jóval magasabb volt mint én, és fehér öltönyt viselt, ami még inkább angyalra emlékeztetett. 

-Köszönöm - mosolygott vissza rám szerényen, - új vagy itt? Még nem láttalak.

-Ma jöttem, ez az első napom.

-Voltál már az igazgató asszonynál? - kérdezte, miközben eltette a hegedűjét.

-Igen, el is késtem. Jól bemutatkoztam - nevettem fel kínomban.

- Körbevezesselek? Én elég jól ismerem ezt a helyet - ajánlotta fel, mire ha akartam se mondhattam volna nemet.

-Azt megköszönném.

-Akkor gyere. Ösztöndíjas vagy te is?

-Nem. Az ösztöndíjhoz nem hiszem, hogy elég jól tanulok. Amúgy is az ösztöndíjat adják azoknak akik rászorulnak, én nem szorulok rá.

-Ó, értem. Nagyon ismerősnek tűnsz.

-Te is nekem. Ajj, csak tudnám honnan - kezdtem el gondolkodni. Ő is elgondolkodva figyelt.

-Tudom már. Goo Joon Pyo mutatott rólad pár videót. Egy új vállalat reklám arca vagy ugye? - kérdezte. Nem teljesen, de inkább bólintottam.

-Igen te pedig az F4-ben vagy - jutott végre eszembe honnan olyan ismerős - Mit mondtál ki mutatott neked videókat rólam?

-Goo Joon Pyo. A Shinhwa...

- A Shinhwa vállalat első számú örököse. A Shinhwa iskola nagy menője, az F4 tagja - kezdtem sorolni a róla betanult információkat.

-Igen. Látom tisztában vagy ki ő - mondta meglepetten.

-Ez csak természetes.

-Őt tényleg mindenki ismeri - felelte elgondolkodva. Tényleg mindent tudok róla, de közel se azért amit ő hisz. Ahhoz, hogy eltudjuk foglalni a Shinhwa vállalat helyét Koreában, ismerni kell az "ellenfelet". Ez taktikai háború, amiből nekem már nagyon elegem van.

-Meg szeretnéd ismerni? - kérdezte hirtelen, kiszakítva a gondolat menetemből.

-Persze! De utána sietnem kell történelemre. Még azt se tudom hol van a terem - Apám büszke lenne rám már első nap elértem azt amiért ide küldött.

-Akkor gyere. Utána pedig elkísérlek történelemre.

Elindultunk vissza valamelyik ösvényen, gőzöm sincs melyiken, és bevezetett az épületbe. Keresztül mentünk néhány folyosón, az egyik végén megállt. Hatalmas üvöltözés hallatszott az ajtó mögül, mire elnézést kérő fejjel nézett rám,  majd benyitott.