Öt történet

Prológus

- Sikerült?

- Hát, nem teljesen...

- De ugye legalább hármat kicseréltél?

- Hát... hogy is mondjam?

- Hallgatlak! Ne titkolj el semmit!

- Csak egyet!

- Mi? Hogy képzelted? Világosan megmondtam, hogy legalább hármat tegyél el láb alól!

- Sajnálom!

- Nincs bocsánat! Storm!

- Igen?

- Mivel öt együtt maradt, legalább más valami legyen öt darabban! Intézd el!!!

A teremben dohos szag terjengett. A félhomályból két ember alakja derengett elő. Mindketten néztek valamit. Vagyis inkább valakit, mármint ami belőle maradt.

Az egyik, egy bizonyos Storm, kínjában felnevetett, de a másik csöndre intette.

- Drága Storm, most jól benne vagyunk a pácban! Megszülettek, és az erejük egyre nő, napról napra erősebbek, ezt nem tudhatja meg senki!

Sajnos ezzel már elkésett. Azon az estén más is volt ott. Egy árnyék, aki szépen csöndben besurrant, végighallgatott mindent, majd kiszivárgott. Egy árnyék, aki aztán elmondott mindent töviről-hegyire pár embernek, aztán azok tovább adták, ezek meg még tovább. Végül estére az egész világ tudta már. Voltak, akik féltek, voltak, akik örültek, és voltak, akik nem tudtak mit kezdeni ezzel az egésszel. De valamit mindenki tudott: megszülettek a kiválasztottak. Nem tudni hol, nem tudni pontosan mikor, de itt vannak közöttünk. Lassan pedig nagyon meg fog változni mindnyájunk élete.

Az árnyék nem élte meg az estét.

Ha minden jól megy, hétvégén hozom az első rendes részt, addig is minden jót!

Chris