A Kis AngyalSrác

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy angyal. Igen, szerintem így fogom elkezdeni, és akkor kövessetek szépen olvasók. Minden mesének el kell kezdődnie valahol. Az enyém egy átlagos csütörtöki napon indul a Mennyországban. Furcsa helyszín, egy különös történetnek. A szárnyas barátainkkal sosem volt gond se fent, se lent. Az angyaloknak volt néhány szabályuk, de a legfontosabbat, még említeni sem merték apjuk előtt. A halandókkal való kapcsolattartás tilos volt. Aztán egy nap, a mi naiv angyalkánk megszegte ezt. Hiszen, hogy lenne mese, ha nem lenne bonyodalom? Viszont előbb tekintsünk le a Földre, hiszen két szálon fut a történet, míg össze nem akadnak a főszereplőink. Ismerjük meg először emberünket.

- Sam! Kelj fel! - Rázogatta testvérét a vadász. - Kiváló nap egy kis szellem irtáshoz.

- Dean, hagyj békén! Hogy lehetsz ennyire friss? - Nyöszörgött a srác, majd kómás arccal felült az ágyában.

- A nap ragyog, csiripelnek a madarak, sehol egy apokalipszis. Mit szeretnél még Sammy? - Vigyorgott idegesítően képébe a másiknak.

- Oh, Istenem, csak még öt perc alvást! - dőlt vissza Sam és betakarózott nyakig.

- Ő túl elfoglalt, biztos valami retro-partyban nyomja. Nincs ideje velünk foglalkoznia - rántotta le a takarót kegyetlenül öccséről. - Indulás öt perc múlva!

Dean nem is tévedett sokat.

Bemutatom: A Kis AngyalSrác című történetet

Írta és rendezte: Lexy

A gyermekek egy mulatságot rendeztek apjuk örömére. Mindenki ott volt. Vagyis, majdnem. A zene hét napja, megállás nélkül szólt. Az angyalok ünnepeltek, hiszen a legfiatalabb testvérük is elérte a megfelelő kort. Belőle is igazi mennybéli lesz. A helyszínen volt mindenki aki számít, és egy gyönyörű dallal örvendeztették meg apjukat:

"A Mennyország nép fejedelme,
A hét arkangyal neked énekel.
Mihály, Gabriel, Rafael,
Uriél, Sariél, Raguél, Ramiél.
S na végre a nyolcadik is a színpadra áll,
A legkisebbik, aki csak az alkalomra vár.
Castiiii..."

- CASTIEL! - dörrent végig Isten hangja az ünneplők között.

A levegő megfagyott. A nyolcadik angyal nem volt a helyén. Castiel nem jött el a saját ünnepségére. Mindenki azonnal a keresésére indult. Az apjuk dühöngött. Ismét vele van a gond. Hol lehet? Mit csinál az a fiú megint?

Senki nem vette észre, hogy Gabriel csendesen eloldalazott. Ő tudta hol van és nagyon büszke volt öccsére.

~~0~~

Senki nem tudta, hogy Castielnek van egy külön mennyországa, ahová bármikor elmehetett és azzal foglalkozhatott, ami a legnagyobb örömet okozta neki. Ő meg merte szegni a szabályokat, de sosem ment túlzásba, így elrejtette mindenki elől szívének legfőbb vágyát. Évszázadokat töltött azzal, hogy figyelte az embereket és tárgyakat gyűjtött, melyek feledésbe merültek volna, ha ő nincs. Persze nagyon is szeretett volna lemenni a Földre, de csak a két végletben járkálhatott. Neki csak a Mennyország és a Pokol kapuja volt nyitva. Oda pedig tényleg csak vég esetén lépne be. Tudta, hogy dühösek lesznek rá, ha meglátják, hogy nincs ott a ceremónián. Hiszen neki rendezték, de mégsem tehetett ellene. Sokkal jobb szeretett itt lenni az ő kicsi búvóhelyén. Előfordult néha, mint most is, hogy Cas elfeledve időt, dúdolgatni kezdett.