Szárnyaló Pillangó

1.fejezet: Új köryezetben

Még egyszer utoljára végignézett a szobán, ami oly sokáig nyújtott neki biztonságot. Pontosabban 17 hosszú évig. Itt élte le élete egy nagyon fontos szakaszát.
Erre a gondolatra Helena arcán egy egyedüli, magányos könnycsepp gurult végig. Amint észrevette, gyorsan letörölte, majd még egyszer hagyta, hogy szeme újra végigfussa a régi szobáját.
- Helena Rodrigers azonnal gyere lefelé! Már vagy hatszor hívtalak!- hallatszott egy lágy, de mégis követelőző hang a lépcső aljáról. Helena nem válaszolt. A könnycsepp, ami az előbb még a lány arcát szántotta, most nagyot koppant a hideg padlón. A könnycsepp nyomán kis virág hajtott ki. Lépcsődobogás hallatszott, de a lány nem mozdult, sóbálványként bámulta az elhagyatott, immár üres szobát.
- Kicsim mondtam már, hogy... Jaj, életem mi a baj?- kérdezte egy aggódó hang.
- Anya....én..- dadogta Helena szipogva.
- Jaj, drágám! Ne mondj semmit- azzal átölelte a reszkető, törékeny lányt.- Ne remegj így. Minden jó lesz. Hidd el nekem- nyugtatta az anya a lányát.
- Anya... Mi lesz, ha ott sem lesznek barátaim? Mi lesz, ha senki nem fog szeretni?
- Életem, de hiszen én szeretlek. Apád is nagyon szeretett minket. Mindkettönket. Mielőtt elment, mindig azt mondta, hogy nem ért minket. Sírni a gyengék szoktak, de mi nem vagyunk azok. Akkor mi mik lehetünk?... Én erre mindig azt válaszoltam, hogy nőknek hívják őket- mosolyodott el a végén az aggodó édesanya.
- Annyira hiányzik... Miért kellett az a hülye, idióta részeg azzal a nagy dzsippel...- nem tudta befejezni a mondatot, sírni kezdett.
  Sírt, mert nem akárki volt az apja. Erős, nagylelkű, szertő édesapa volt ő. Helena nagyon szerette az édesapját, azonban amikor 5 éve meghalt, belül teljesen összeomlott.
A szipogó lány behúzta a fehérre lakkozott kétszárnyú ajtót, és édesanyja nyomában elkezdett lépkedni lefelé a lépcsőn. Szerette ezt a házat. Itt nőtt fel.
  A bejárati ajtó behúzása után, Helena lebotorkált a lépcsőn, maga után húzva a két rózsaszín bőröndjét. Amikor az autóhoz ért, bevágta hátulra a csomagjait és beült az anyósülésbe. Rápillatott a mellette ülő édesanyjára. A nő csak rámosolygott a lányra, és elindította a motort.

    ** 1 órával később**

Mivel az utazás közbeni tájbámulás unalmasnak bizonyult, Helena elővette telefonját, bedugta a fejhallgatóját és elindította az egyik zenét. Nagy örömére vette észre, hogy ez az egyik kedvenc Sia számja, a Cheap Thrills. Vidáman dudolva aludt el, fejét az ablakpárkányra hajtva.
    
   ** egy újabb órával később**

- Haaaahóóó!!! Kicsim ébreeesztő!!! Megjöttunk! -hallatszott az anyai "parancs".
- Oké, anya fent vagyok!- dünnyögtem álmosan, mire az anyuka csak felkuncogott. A kuncogásból nevetés lett, amikor meglátta Helena értetlen ábrázatát.
- Mi van? Min nevetsz?
- Rajtad! Olyan vicces képet vágtál az előbb!- hallatott nevetést ismét.
- Jól van... Köszi, nagyon kedves vagy!- vágott vissza a lány némi szarkazmussal a hangjában.
- Na gyerünk! Pattanj! Nézd, az új otthonunk!
   Helena halvány mosolyt eresztett az arcára, amint meglátta a drapp színben pompázó családias házat. Az ablakok körül vastag sötétbarna csíkok húzodtak, bekeretezve az ablakok rámáit. Két terasz volt látható. Mindd két terasz szélén virágtartók sorakoztak, amiből ömlött a sok vörös virág. Gyönyörű volt.
  Ahogy a 17 éves lány átnézett a fából készült, szépen lekezelt kerítésen, örömujjongó gyerekeket pillantott meg, amik lelkesen bámulták az új szomszédokat. Hírtelen egy magas, 18 év körüli magas barna hajú srác bukkant fel a szomszéd ajtaja mögül.
- Hahoo! Marina! Luis! Sebastian! Gyertek ebédelni! És nem illik bámulni a szomszédokat!- kiáltott a gyerekekre a fiú. Amint észrevette a lányt, felé vette az irányt. A lány, látva, hogy közeledik, odasietett a kerítéshez.
- Szia! Logan vagyok! Üdv itt!- köszönt lelkesen a mostmár ismert Logan.
- Uh.... Szia! Ööö... Helena vagyok! És köszi. Örülök hogy megismerhetlek- nyujtotta ki jobb kezét Helena, amit Logan boldogan, habozás nélkül elfogadott. Amikor a kezük összeértek, Helena olyan érzést tapasztalt, mint még soha. Sőt! A szívében fellobbant valami, de a lány még nem tudta pontosan, hogy mi lehet az....

Szisztok! Ez az első könyvem, szóval megkérlek titeket, hogy nézzétek el a helyesírási hibákat, meg azt, hogy nem a legjobb. De amint mondtam, ez az első könyvem. Köszi, hogy benéztetek és olvassátok tovább a könyvet. További jo szórakozást!