A szentjánosbogarak éneke (befejezett)

Egy - Hurrikánok

Sziasztok! Végre, hosszabb várakozás után meghoztam az első fejezetet. Fogadjátok szeretettel, hisz azzal írtam a sorokat is. :)

Történetről sokat nem mondok előre, meglátjátok majd, merre fut ki, mi lesz, hogy lesz. Szerintem már mindent elmeséltem korábban, úgyhogy csak a lényeg van hátra. :) Következő fejezet jövő hét végén jön. Jó olvasást!

Nilla

– Ha nagyon szépen nézek anyukádra, tuti elenged – nézett rám is nagyon szépen abban a pillanatban Karola. Még két tenyerét is összeszorította, hogy növelje a színpadias hatást.

– Jól van – húztam el a számat. – De te beszélsz vele, és nem fog érdekelni, ha nemet mond.

– Nem fog nemet mondani – ugrott fel az ágyamról. – Már megyek is, és tárgyalok Dianával!

Menjél csak, gondoltam, és előre örültem annak, hogy anya válasza minden bizonnyal nemleges lesz. Nem volt ő házisárkány, csak jobban féltett a kelleténél.

Kiélveztem a karolamentes nyugodt, kábé két percemet, és lerogytam a masszázsfotelbe. A legjobb ajándék volt, amelyet valaha kaptam, valamint az egyetlen nekem tetsző dolog a teleshopból. Amikor anyukád azt mondja, hogy bármit választhatsz innen, majd meglobogtat egy teleshopos katalógust, kicsit átértékeled a „bármi" fogalmát.

Behunytam a szemem, és élveztem a nyakamtól induló bizsergést, amikor Karola berobbant az ajtón.

– Ó, ne – mondtam az arckifejezése láttán.

– Ó, de. Enyém vagy az egész hétvégére! – sikoltotta.

– Az egészre?

– Hát, nem, vasárnap reggelig van időnk, de az majdnem az egész, ugye?

– Technikailag.

– Akkor technikailag emeld fel a hátsódat, válaszd ki a legjobb ruhádat, és pakolj össze mindent, ami egy felejthetetlen hétvégéhez kell!

– Rendben, akkor a jegyzeteim is jönnek velem.

Ezúttal ő szörnyedt el.

– Mi? A felejthetetlent nem úgy értettem, hogy felejthetetlenül unalmas.

– Tanulnunk kellene, nem pedig béna focimeccset nézni, aminek a szabályait sem vágom.

– Erre is csak te vagy képes az egész országban – forgatta a szemét. – Bezzeg, ha a logaritmusról kérdeznélek, kiráznád a kisujjadból.

– Nem ér a matekkal szívatni! – szegeztem rá a mutatóujjamat. – Valahogy a véremben van.

– Valahogy – legyintett.

A fejemet rázva dobáltam néhány cuccot egy sporttáskába. Amikor úgy láttam, Karola nem figyel, belegyömöszöltem a jegyzeteimet a pizsamám mellé.

– Mit veszel fel a meccsre?

Végignéztem magamon. Farmer, póló, gumipapucs. Számomra tökéletes meccsre menő összeállítás.

Karola szeme elkerekedett, végül hangos hahotázásban tört ki.

– Jaj, de vicces – fogta a hasát a nevetéstől. ­– Ez nagyon jó.

– Mi a bajod ezzel?

– Tudod, hogy a sulink a rivális egyetemmel játszik, ugye? Nagy esemény, mindenki ott lesz, aki számít. Erre te ebben akarsz megjelenni? Na, az ki van csukva.