Hadilábon

1. Gavin

-Ott van valaki! -mennydörögte egy férfi, mire léptek zaja ütötte meg a fülemet. Felkaptam a hátizsákom és futásnak eredtem a hosszú folyosók útvesztőjében. A térképet nem vehetem elő, mert túl sötét van hozzá, így csak a megérzéseimre hallgathatok. Jobbra..jobbra...egyenesen...és ajtó. Ha jól emlékszem ez az élelmiszer raktár, amiből egy ajtó nyílik a konyhába.

Ez a bázis régi szárnya, a többi részét átalakították és a felszínre vitték, de a legtöbb része a föld alatt maradt. 5 emelet a föld felett és 7 szint a föld alatt. A legalsó részlegen őrzik a legfontosabb adatokat, amiket meg kellene szereznem a vezérezredesnek. De úgy tűnik, hogy lebuktam. Ha sikerül egy szűk, sötét helyre bebújnom, akkor talán nem kapnak el.

Egy piros vaskerékkel lehet kinyitni az ajtót, mint a tengeralattjárókon. Két kézzel ragadtam meg a kereket, majd óvatosan fordítottam el, hogy meg ne nyikkanjon, ám az ajtó nyitáskor élesen megnyikordult. Óvatosan beléptem és magam után húztam az ajtót. A raktárban sötétség uralkodott, de ki tudtam venni a fémpolcok alakját és az azokat elfoglaló konzervek, dobozok, flakonok és zsákok árnyékát. Elég nagy a helység, mert ha tippelnem kéne, akkor huszonöt sort mondanék, és egy sorban két polccal.

El kell rejtőznöm, de sarokban keresnének elsőnek, a szekrények között pedig feltűnő lennék... viszont van egy kis hely a szekrények tetején, ahova nem pakoltak. Eliszkoltam az utolsó sorokhoz, ahol a polcokra lépve némán felmásztam. Az állvány kissé megingott, amikor felléptem rá. Felhúztam magam elé a táskámat, és már nyílt is az ajtó, amin bejöttek az őrök.

-Nézzetek a polcok között! A konyhába úgy se mehetett, azt egyből jelezték volna. -adta ki a parancsot megint a férfi.

Minden sorba beállt pár ember és körül pásztázták a helységet elemlámpákkal, majd fentre is világítottak. Összébb húztam magam, hogy véletlenül se látszódjak ki oldalt, de a stelázsi ismét megreccsent.

-Hallottam valamit! -szólalt meg az egyik férfiú nem messze tőlem.

-És mégis mire vársz, fiam?! Keresd meg a hangforrást! Itt van valahol. -utasította a férfi.

A hadfi a polc mellé lépett, amely tetején húzódtam. Többen követték a példáját és próbáltam a tetejére világítani. Egyikük kicsit megdöntötte az állványt, mire nekem bele kellett kapaszkodnom a szélébe. A fiú megragadta a kézfejemet és lerántott a szekrény tetejéről, majd az oldalamra estem. A parancsnokuk lépett felém, nagy erővel fejbe vágott a pisztolyával, melynek következtében elvesztettem az eszméletemet.

Mikor észhez tértem, egy szürke szobában ültem egy asztalnál, lekötözve. A kezeimre és lábaimra szorosan fonódott egy-egy erős kötél, ami a székhez láncolt. Megrántottam a kezem, hátha meglazul a kötél, de ehelyett a szék nyikordult egyet a járólapon. Morgást hallottam az egyik sarokból, ahol egy őr állt. Fejét rázva markolta a fegyverét, majd kinyitotta helység egyetlen ajtaját. Az acélajtón belépett a férfi, aki leütött. Mögötte érkezett be egy lány...