Az ápoló helyettese

A repülőn

-Szia, Nagy Ádám.- nyújtotta a kezét.

-Szabó Luca. Én leszek az ápolótok.-helyeztem a kezem az övébe.

-Tessék!? Mi történt Andrással?- lepődött meg.

- Sajnos elhunyt az anyósa. Azt mondta hogy most otthon van a helye.- meséltem

- Uhh.. az sajnálatos- szontyolódott el. – És hogy-hogy téged küldött? Még sosem volt női ápolónk.

-Hát igazság szerint 2 éve tanulok Andrásnál az egyetemen, és magán tanórákat is szokott nekem adni. Már féléve készültünk az EB-re. De kiderült hogy én nem mehetek mert csak egy ápoló kell. De hát most hogy András nem tudott eljönni......-kezdtem el.

- Így te jöttél helyette.- fejezte be helyettem.

-Igen.-helyeseltem.

-Mivan Ádika, becsajoztál?- hallottuk meg mögülünk. Olyan 8-10 ember közeledett felénk, élén egy szőke férfivel. Őt még én is felismertem. Dzsudzsák Balázs.

-Jaj, Dzsudzsi! Ő Luca, az..-kezdte a bemutatkozásomat.

-Az ápolótok.-fejeztem be helyette.

-András?-nézett rám egy másik férfi. Na, ha őt nem ismerném fel Panni tuti megkövezne. Csak nem mindennap mutatott róla valamilyen képet. Persze hogy Szalairól beszélünk.

-Családi okok.-magyaráztam.

-Guten Morgen! Guten Morgen!- hallottuk meg hirtelen a szövetségi kapitány heves üdvözlését.

-Guten Morgen!- skandáltuk.

-Wer ist sie?-kérdezte. Ezután egy jó hosszú beszélgetésbe bonyolódtam Bernddel. Elfelejtettem volna mondani hogy tudok németül? Hát, akkor most mondom.

-Na, kommt!-tessékelt minket a kapuhoz. Persze miközben én a kapitánnyal beszéltem, közben megérkezett a csapat másik fele is.

A repülő első osztályú volt és hatalmas. Bár, mi mást is várhattam volna? Mellettem nem ült senki mivel egy nagyobb közös téren ültek a legtöbben. Miközben őket néztem, rájöttem hogy körülbelül a háromnegyedének még a nevét sem tudom.  Át néztem a sréchen előttem ülő férfire, aki csakis  Király lehetett és megkértem hogy ide tud-e jönni mellém egy picit. Ő egyből fel is állt.

-Szia még be se mutatkoztam. Király Gábor.- ült le mellém.

-Szabó Luca- utánoztam a cselekedetét.

-Na, miben lehetek a szolgálatodra?-mosolygott rám kedvesen.

-Igazság szerint eddig nem nagyon követtem a magyar focit, de magát..-kezdtem.

-Téged.-javított ki.- Még csak 40 éves vagyok!-nevetett.

-Bocsánat, szóval téged például ismerlek, meg Dzsudzsák neve rémlett, de szerintem az utcán simán nem ismertem volna fel, sőt szerintem képről se. Tehát az lenne a kérdésem hogy tudnál-e segíteni megismerni a többieket,tudod elmondod a nevüket, hány évesek meg pár dolgot amit fontos tudni róluk.-kértem.

-Hát én szívesen segítenék, csak tudod Matyi fiam az éjjel  lebetegedett és nem tudtam túl sokat aludni.-sajnálkozott.

-Oh..rendben, azért köszönöm pihend ki magad.-törődtem bele.

-De várjál csak!-állt fel. -Ádikám gyere csak!- szólt oda a fiúkhoz.

-Igen?- jelent meg az a srác akivel a reptéren beszélgettem? Talán. Nem tudom hogy azt annak lehet-e nevezni.