A portálon túl ~SZÜNETEL~

1. fejezet

Stanford türelmetlenül ácsorgott a nappaliban. Még csak negyedórája küldte el az üzenetet ikertestvérének, hogy mindenképpen jöjjön Gravity Falls-ba, mert beszélniük kell. Bár Ford tudta, hogy testvére ennyi idő alatt nem biztos, hogy odaért volna - sőt azt sem tartotta kizártnak, hogy el se jön a régi sérelmek miatt. De ennek ellenére mégis úgy érezte, Stanley azért siethetne egy kicsit.
Várakozás közben úgy döntött, leül tévét nézni. Ugyan ő sose volt az a tévézős típus, valamivel le akarta kötni magát. Miközben a csatornák között váltogatott, gondolatai elkalandoztak. Eszébe jutott a tegnapi nap. Amikor eljött a teszt ideje. Amikor a robothoz kötött kötélbe barátja, Fiddleford véletlenül beleakadt, és így bepillantást nyerhetett Bill igazi terveibe. Amikor Ford rájött, hogy a portálnak pusztulnia kell. Valamint arra, hogy senkiben sem bízhat.
Ahogy a fotelben ülve gondolkodott, megszólalt a csengő. Azonnal felállt és ösztönösen magához ragadott egy számszeríjat is - csak a biztonság kedvéért. Így ment ajtót nyitni.
Mikor kinyitotta a bejárati ajtót, azonnal a küszöbön álló emberre fogta az íjat, és gyanakodva méregette őt.
- Hé, mit akarsz azzal? Talán nem bízol a saját ikertestvéredben? - szólalt meg az idegen.
- Bocsánat, csak... - hebegte Ford, majd betessékelte Stant a házba.
- Miért hívtál? - kérdezte Stan, úgy, mintha nem is érdekelné az egész, pedig igenis örült, hogy újra találkozhat bátyjával.
- Mutatnom kell neked valamit - válaszolt Ford, nem törődve a hangnemmel.
Levezette Stant a titkos pincébe, a portálhoz. Ott megállt, és szembefordult öccsével.
- Emlékszel, mikor azt mondtam, egyszer nagy utakat teszünk meg hajóval, ketten?
Stannek felcsillant a szeme. Annyi év után, annyi távol töltött idő után is emlékszik még rá?, gondolta. Emlékszik erre a vágyamra, és most végre teljesül?
- Nos, fogd ezt a naplót, és hajózz el vele olyan messzire, hogy soha többé ne kerülhessen ez vissza ide! - nyomta a kezébe Ford az 1-es naplót.
Stant elöntötte a méreg.
- Most, hogy végre ismét találkozhatunk azt akarod, hogy kerüljünk egymástól még messzebb? - fakadt ki.
- Stanley, várj, nem érted! - próbálta csitítani Ford.
Testvére azonban tovább mondta:
- Meg akarsz tőle szabadulni? Akkor elégetem az könnyebb! - a végén már kiabált.
- Várj, Stanley, ne! - kiáltotta Ford és megpróbálta elvenni iketestvérétől a naplót. Azonban Stan nem akarta odaadni neki, úgyhogy dulakodni kezdtek. Eközden sértéseket vágtak egymás fejéhez és véletlenül beizzították az átjárót.
Végül Ford véletlenül nekilökte testvérét egy különös ábrához, ami forró volt, így a jel azonnal beleégett Stan vállába. Stanford aggódva hajolt fölé:
- Lee, jól vagy? Jaj, annyira sajnálom, nem akartam...
Stanley lassan fölkelt, de Stanford nem tudott örülni, mert öccse mondani kezdte, hogy:
- Igen? Téényleg?
Eközben folyamatosan közeledtek az aktív átjáró felé.
- Stanley... - kezdte Ford, de nem jutott túl messzire.
- Tudod mit? - folytatta öccse. - Akkor én se akartam ezt! - kiáltotta, és jó erősen meglökte bátyját. Ám ő ahelyett, hogy elterült volna, elkezdett a portál felé lebegni.
- Mi? Mi a...? - dadogta Stan.
- Stan, segíts! - kiabálta Ford kétségbeesetten.
- De... de mit??? - kérdezte félelemmel teli hangon Stanley.
- Nem tudom, csak csinálj már valamit!
Stanford egyre közelebb került a hasadáshoz. Végső kétségbeesésében odadobta öccsének a naplót, ami addig nála volt.
- Ford... ne! - hallotta Ford testvére kiáltását. Utána elsötétúlt minden.