Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

Prológus

A nevelőotthonban mindig azt tanították, hogy az erőszak nem megoldás. A nevelők jól bántak velünk és minden lehetséges módon próbálták kerülni az erőszakot. Ritka volt, ha valamelyik gyereknek rácsaptak a kezére, elfenekelték vagy bevágták a száját a csúnya beszéd miatt. Mi a nővéremmel egyikből sem kaptunk. Próbáltunk jó gyerekek lenni, mert azt hittük, ha jók leszünk a szüleink visszajönnek értünk.

De tévedtünk.

Ahogy a nevelők is.

Vannak helyzetek, amikor csak az erőszak a megoldás. Amikor már semmi más nem tud megnyugvást hozni. De mégis... Én nem arra készülök, hogy valakinek rácsapok a kezére, vagy hasonló kis semmiségre. Nem. Hanem gyilkosságra.

Hogy a gyilkosság mennyire tartozik az erőszak fogalmába? Fogalmam sincs.

De egyet tudok... Megfogadtam, hogy megbosszulom a nővérem halálát. És, ahogy a mondás is tartja: „Szemet szemért, fogat fogért.". Az én esetemben azonban ez egy kicsit átfogalmazásra szorul: „Szemet szemét, életet életért.".

A nővérem halála a Deliverers tagjainak lelkén szárad. A bandának, amely nem jár tiszta úton, s a testvérem ezért már nincs az élők sorában.

A Deliverers piszkos ügylete, hogy drogot szállítanak. 5 – maximum 10 - gramm drogot beleraknak egy kis tasakba, ami nagyon jól zár – a legtöbb esetben. Ezzel a tasakkal a szállítónak, pedig nem kell mást tennie, mint lenyelni és elszállítani egyik helyről a másikra, s utána kiküzdeni valamilyen úton-módon a gyomrából. Vagy végbélen keresztül vagy hányás segítségével. A lényeg nekik nem más, minthogy a drog eljusson a terjesztőhöz.

Ezzel a dologgal pedig roppant jól lehet keresni. Egy szállítás lehet akár 100€. Persze ez a mennyiségtől és típustól változik. A nővérem pedig nem látta ebben a dologban a veszélyt, csak a pénzt. Hiszen ő egy 24 éves lány volt, aki nevelőotthonban nőtt fel a húgával. Nem volt iskolai végzettsége. Semmilyen lehetősége nem volt – szerinte – arra, hogy hétköznapi munkával el tudjon minket tartani. Az én kisegítői munkám - egy kis közértben -, pedig nem hozott sok pénzt a konyhára. Ezért ő beállt szállítónak.

Egy nap azonban a dolgok nem úgy mentek, ahogy szerették volna a dílerek. A nővérem öt tasakot nyelt le, s mindegyik tasakban 7 gramm kokain volt. A bökkenő pedig nem volt más, mint az hogy a nővérem gyomrában kilyukadt az egyik tasak. A kokain pedig a gyomrába került, ami halálos volt. Órákon át haldoklott és nem tettek semmit annak érdekében, hogy megmentsék.

Két éve a temetésén pedig megesküdtem, hogy a Deliverers tagjai egytől-egyig megfizetnek, azért, hogy a nővérem meghalt. McKenna koporsója mellett állva elhatároztam, hogy addig nem nyugszom, amíg azt a négy rohadékot nem látom holtan.

Mikor a nővérem meghalt még csak 18 éves voltam. Tudtam, hogy nem vennének be szállítónak. De most már tudom, hogy megteszik.

Az egészalakos tükör előtt állva párszor végigsimítok tűzpiros ruhámon. Szőke hajam egyenes szálakban omlik a vállamra. Ajkaimon szintén egy natúr rúzs ékeskedik, amely természetes hatást kölcsönös. Arcomat nem rejtettem tíz réteg vakolat alá, mint a legtöbb lány a mai világban. A szemhéjamra világosbarna füstös sminket vittem fel és tettem fel és szempillaspirált is hívtam segítségül. A nővérem mesélte a fiúknak fontos, hogy a csajok jól nézzenek ki.

Attól tartanom sem kell, hogy rájönnek az igazságra. McKenna és én cseppet sem hasonlítunk egymásra. Ő pedig sosem volt oda az ötletért, hogy én is belekeveredjek ebbe a világba. Éppen ezért sosem említett a fiúknak. Túlságosan féltett. Valamint nem a saját nevemen fogok bemutatkozni.

Az igazi nevem Juliette Stollene. És nem hajt más, mint a bosszúvágy, Harry Styles és a rohadt kis sleppje iránt.

Harry Stylesnak és a bandájának meg kell halnia...