Hajnali négy óra. A hideg lépcsőn ültünk. Körülöttünk sörös és whisky-s üvegek, némelyik már üresen. A tűzből megmaradt parázs még mindig patogott az udvarban. Kint főzték a vacsorát. Az emberek nagy része már korábban elindult haza, de sokan itt maradtak éjszakázni. Talán már csak mi maradtunk ébren. - Jó volt téged újra látni... Négy év után.- simogatta meg a vállamat, majd hozzátette: - Jól eltűntél. - Rich. Te is tudod,hogy miért kellett elmennem. Lesütöttem a szemem, majd belekortyoltam a whiskybe. Richie elővett papírt és dohányt. - Kérsz egy cigit? - kérdezte. Majdnem rávágtam, hogy kérek, de időben hátrafordultam. - Te még mindig?! - vettem észre az aufóliába csomagolt füvet. - Ez csak egy laza cucc, ne húzd fel magad! - mondta, majd belerakott két filtert a szájába. - Ezt a fajtát te is szeretted. - De ha Eric megtudja, nekem annyi! - Ne butáskodj. - nyomta a kezembe a kész cigit. - Tényleg, a vőlegényed hogy van? Mit szólt hozzá, hogy Tony-nál bulizol? - Ő úgy tudja, hogy most pár napig a szüleimnél vagyok. De hát már ők sem itt élnek. Richie felnevetett. - Azért sokat nem változtál. - nyomta vállára a fejemet, majd gyengéden megsimogatta a hajamat. Egy darabig csöndben szívtuk a cigit és hallgattuk a halk zenét ami még bentről szólt.. - Azért rendes volt Tony-tól, hogy a múltban történtek ellenére meghívott. - szólaltam meg. - Már azt hittem, teljesen megutált mindenki. Richie nem reagált rá rögtön. - Őő.. Igazából én mondtam neki. - mondta kissé zavarban. - Akkor ezek szerint mégis utálnak! - Nem utálnak senkit, Eff...hiszen mindannyian barátok voltunk évekig. - mondta. "Eff"... Évek óta nem hallottam ezt a nevet. Még Richie mondta ezt először, mikor kicsik voltunk, majd rám ragadt az évek során ez a becenév. Egyébként Elisabeth. Ma már csak így szólitanak.
2. Öt óra volt mire eldöntöttük, hogy Tony-nál alszunk mind a ketten. Egy szabad matrac maradt csak, úgyhogy megpróbáltunk együtt elaludni ami többé-kevésbé sikeres volt. A fejemet a mellkasán pihentettem,közben simogatta a hajamat. - Hiányoztál. - suttogta.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
10:00 Nagy nehezen sikerült felülnöm, majd kómás fejjel körbenéztem. A szobában még mindenki aludt, beleértve Richie-t is. Elmosolyodtam, hisz annyira régen láttam ahogy alszik. A szobában tömény alkoholszag volt, úgyhogy igyekeztem csendben kiszellőztetni. Az utazótáskámból kivettem tiszta ruhát és a fogkefémet. Bementem a fürdőszobába, hogy megpróbáljam egy kicsit összeszedni magam, mert Eric nem láthat meg így. Kiköptem a fogkrémet és felnéztem a tükörbe. - Hova készülsz ennyire korán? - kérdezte Rich, az ajtóban állt és szemeit dörzsölgette a számára még vakító fürdőszobai fénytől. - Haza utazok a következő vonattal. - De a vőlegényednek azt mondtad, hogy maradsz pár napot. - motyogta a kád szélén ülve. - Majd kitalálok valamit. A hátam közepéig érő hajamat próbáltam kifésülni, Richie pedig végig nézte ahogy készülődöm. - Csak ma maradj. - szólalt meg. Bár nem értettem miért próbált lebeszélni arról,hogy elmenjek. - Meghívlak ebédelni. Kiváncsi vagyok, hogy alakult ez a négy éved amíg távol voltál. Sóhajtottam,majd leültem mellé a kádra. - Az étel kapcsán nem változott az izlésem. Richie felnevetett: - Jó, én is rendbe teszem magam és keresünk egy Nando's-t.
3. Rich hazaugrott a kocsiért, én pedig megvártam Tony-ék előtt. Beparkolt a ház elé, majd beszálltam mellé. Lehúzta a kocsi tetejét és büszkén rám mosolygott. - De jó! - mondtam - Emlékszem,hogy mindig ilyet akartál. Még jobban összeborzolta a hajam,majd beindította az autót. A szomszéd városban találtunk is egy Nando's-t. Én a szokásos grillcsirkét kértem sültkrumplival, ő pedig csak kávét ivott. Néha bele evett a sültkrumplimba, de azt mondta nem éhes. - Mire vagy kíváncsi? - kérdeztem tőle, majd kértem én is egy kávét. - A lényeges dolgokra. Sikerült az egyetemet végig csinálnod? Beletettem a kávémba a cukrot és elkevertem. - Nem. - feleltem - Egy évet jártam... Megismerkedtem Eric-kel, ő az utolsó évet járta az egyetemen. Terhes lettem. Láttam Richie-n hogy elkomolyodik. - Ott hagytam az egyetemet. Eric megkérte a kezemet, de... - nyeltem egyet. - Elvetéltem. Rich látta,hogy nehezen tudok erről beszélni. A szemem is könnyezett, Richie megfogta az asztal alatt a kezemet. - Váltsunk témát, ha nem szeretnél erről beszélni. - mondta. - Igazából ennyi a történetem. Az első két év az ilyen balszerencsésen telt. Nem akartunk gyermeket, nem voltunk felkészülve rá. De ez hozott össze minket, és utánna a babával kapcsolatban mindent elterveztünk... - Richie figyelmesen hallgatott, ezért folytattam. - Mindene meg lett volna. De utánna látszólag kezdtek helyre jönni a dolgok. Eric végig mellettem volt, és úgy tűnt, hogy igazán szeret... De megcsalt. - És mégis vele maradtál? - Igen... Nem tudtam elképzelni az életemet nélküle. Hisz te is tudod... Még soha nem voltam "egyedül". - Miért nem jöttél vissza? - Richie egyre kétségbe esettebbnek tűnt. - Hogy tehettem volna? Rich nem válaszolt... Tudta ő is, mi lett volna ha csak úgy betoppanok. Talán még vissza is sírtam volna őt, amilyen elcseszett volt akkor az életem. Fizettünk, és elmentünk még egyet sétálni. A nap erősen tűzött, idén a szokásosnál is melegebb a nyár. Richie is mesélt útközben, bár ő nem nagyon kezdett semmit az életével. Volt egy barátnője, de nem jöttek ki. Új lakásba költözött, a festést és a rajzolást ugyanúgy folytatta, szerencsére. A drogokról sem sikerült leállnia... Levettem a szandálomat, majd lehűsítettem a lábam a szökőkútban. A park semmit sem változott. - Emlékszel, amikor egyszer véletlenül mind a ketten elaludtunk ezen a padon? - nevetett Richie - És jött az öreg szomszéd néni reggel ébreszteni. - Jaj, ne is mond... - nevetve elpöcköltem a cigit, majd Richie elém állt. Én a szökőkút szélén ültem. Megfogta a kezem és a szemembe nézett, majd... Erőből belevágott a vízbe. - Te szemét! - köhögtem fel a vízet. Amennyire csak lehetett fröcsköltem rá a vízet. Rich csak nevetett rajtam. - Ez nem vicces Richie, hogy megyek így haza?! - Maradj, te hülye! Nem hiányzik a régi életed? Kicsavartam a ruhámból és a hajamból a vizet, és leültem mellé. - Persze, hogy hiányzik. Rich átkarolt. - Effie - súgta a hajamba. - Maradj még. - Rendben, de csak ma éjjel. Elmosolyodott, majd megszórította a kezem.
