Testvériség Köre

1. fejezet

Az egész felfordulás október 14.-én kezdődött.
Reggel a szokásos morgással keltem majd kikászálodva az ágyból a fürdőt vettem célba ami kivételesen zárva volt.
- Lena.- hivogattam a húgomat akinek már rég suliba kellene lennie.
- Várj.-halottam élénk hangját.- Máris, mehetsz.-nyitott ajtót.
Morogtam egyet majd bezártam magam után az ajtót. Miután végeztem lementem a lépcsőn és felvettem egy almát a pultról.
- Be kell vinned vagy elkések.-jelent meg előttem rémült arcal Lena.
- Kizárt, nem foglak furikázni azért mert tegnap éjfélig dumáltál a pasiddal, reggel pedig képtelen voltál felkelni időbe.
- Na, kérlek. Kéééééérleeeeeeek.-kiabálta folyamatosan.
- Rendben. Most előszőr és utoljára.-szegeztem rá a mutató ujjam.
- Imádlak.
Lenát kirkatam a sulija előtt én pedig padlógázzal hajtottam,hogy beérjek első órára. A tanár után slisszoltam be majd beestem a padomba. A kiközösítésem része volt,hogy nem ült mellettem senki.
- Miss Morrow esetleg megosztaná min gondolkodik már vagy tizenöt perce?-nézett rám Mr. Plesch.
- Ömm.. Semmin tanár úr.
- Az baj. Probáljon meg idefigyelni és nem a füzetbe rajzolgatni.- ekkor kicsit furán néztem ugyanis nem vettem észre azt,hogy rajzoltam volna.
Lenéztem a füzetemre és a margóra tekintve megláttam a "rajzaim". Ami amúgy egy különleges rúna volt. Ez valamiféle jel vagy ábrázolás. Ebben anya végett vágyok jártas bár ezt a rúnát életemben nem láttam. Hazafele tartottam mikor magam mögött gurulást hallottam. Gondoltam az osztályomba tartozó "menő" fiúk gördeszkáznak mögöttem számitottam arra,hogy majd elmennek mellettem és fellöknek. Hárman már el is suhantak mikor elkeztem maszirozni a vállam a fájdalomtól.
- Jól vagy?-állt meg mellettem Jeremy aki egy volt közülük.
- Igen. Te jössz.-néztem a földet.
- Én nem foglak meglökni.
- Nem lenne ujdonság.-fújtam ki a levegőt.
- Kicsit flegma vagy nem?-röhögte el magát kínosan.
- Az ilyenekkel szokásom, de nem mintha hozzám szolnál.
- Az ilyenekkel? Milyenek az ilyenek?-kérdezte magára mutatva.
- Soroljam?-szisszentem fel, mire bolintott.- Szépfiúk akik azt hiszik minden lánynak bejönnek. Nagyképűek, egocentrikusak és túlságosan elvannak telve maguktól. Viszont ránézve a tanulmányi átlagukra épphogy elérik a kettest, jó esetben a hármast.
- Mintha te tökéletes lennél.-mondta kicsit megsértve majd elgurult mellettem.
Hazaérve ledobtam a táskám és felrohantam a szobámba. Persze nem feletkeztem el a rúnárol. Anyától még tíz évesen kaptam egy könyvet amiben összevan gyűjtve az összes ismert rúna. Vagy háromszor átnéztem mégsem találtam meg. Kocsi nyikorgást hallottam mire lementem a lépcsőn.
- Szia kicsim.-jött be az ajtón anya.
- Szia.
- Mi volt a suliban?- nézett rám fura arc kifejezéssel.
- Egy gyors kérdést szegeznék feléd. Ez.-mutattam a füzetemre.- Mégis milyen rúna?
- Ez?.-csulkott el a hangja.- Semmilyen, még sosem láttam. Menj fel a szobádba.
- Mi? Várj miért viselkedsz..-keztem de elkezdett fel tolni a lépcsőn.- Anya.- felemeltem a hangom mire csodálkozva nézett rám.
- Csak menj fel jó?-mivel az arcára félelem hült ki elindultam a lépcsőn.
Viszanéztem és láttam ahogy anya bekapcsolja a riasztót amit vagy öt éve nem használunk. Láttam ahogy kinéz az összes ablakon majd valakit tárcsáz.
- Szia. Nem azért hivlak mert semmi nincs rendben. Elkezdődőtt. Igen. Szerinted?? Persze,hogy Lydiánál. Oke. Siess. Nem,még nem beszélhetünk vele. Majd mi elintézzük.
Felrohantam a szobámba és bezártam az ajtóm. Mégis ki a franccal beszélt anya? Apával? Es mi az hogy elkezdődött? Mi kezdődőtt? Valamint kit vagy mit akarnak elintézni? Teljesen bepánikoltam de szerintem ez érthető. Ahogy az is,hogy már lassan tizenegy óra van és képtelen vagyok aludni. Folyamatosan az előbb feltett kérdéseken agyaltam.