Bűnös hős [Fantasy Teen Wolf ff]

Prológus

Az emberi életem felettébb érdekes volt.Egy életvidám, színes lány voltam.De mikor kiderült, hogy hasnyál mirigy rákom van és, hogy az utolsó napjaimat pengetem, olyat tettem, amit a mai napig köszönök magamnak.Anélkül nem lennék most itt.Utolsó napjaimban alkut kötöttem a sátánnal.Hogy az alku hogyan szólt volna?Egyszerű.A sátán kis dolgot kért.Kis ár ez ahoz képest, hogy életben maradtam.Megölt engem fájdalom mentesen, hogy egy új életebe kezdhessek démonként, míg nekem csupán annyi teendőm van, hogy városról városra járok, és elpusztítok azokat akiket a sátán kijelölt nekem.Minden városra van egy évem.

S, hogy miért én?A sátánt idézem:

-Megnyerő külsővel rendelkezel, elegendő bájjal, és gyönyörű mosollyal ahoz, hogy egy pillantásodba kerüljön valaki bizalma.-szavai mint a megváltás, úgy csengtek a fülemben.Talán mert az is volt.

Utolsó emberi pillanataim beleégtek az emlékezetembe.Édesanyám csak sír és sír.Én viszont ennyit mondok neki.

-Ne aggódj édesanyám.Egyszer majd találkozunk.

S azzal szemeim lassan álomra hajtották magukat.Az ez utáni idő enyhén szólva borzalmas volt.Hogy miért?A felettébb kellemes álmomból felkelve, egy koporsóban találtam magamat.Ütögettem a fa doboz erős fedelét belülről, de semmi.Napokkal később pedig, eljött értem valaki.Az a valaki maga a sátán volt.

Azóta nem öregszem, nincs rajtam egy gramm felesleg sem, a szemem kékebb mint valaha, hajam gyönyörű, és mindenem tökéletes.Kivéve az életeimet.

A sátán belátta, hogy még is csak tinédzser vagyok. Ezért a nap reggeli részében köteles vagyok normális életet élni.Azután pedig...jöhet a morbid hangulat.Szóval tudjátok, nem?Amúgy meg...Egyszerűen meg is szedhetném az egyességet.Ugyan úgy megmaradnák démonnak.Akármikor átváltozhatok.De attól, hogy egy démon vagyok (Hogy nyomatékosítsam.) ugyan úgy ember is.Vannak érzelmeim, tudok sírni, de semmi természet fölötti amúgy.

Ma költözök az új városba.Beacon Hills-be.Természetfölötti képességemmel bepakoltam a bőröndbe.Hirtelen eszembe jutott, hogy nem is tudom kit kell elpusztítanom.

-Demon.-szólítottam keresztnevén a sátánt.Milyen ironikus nem?Demon.Sátán.Hagyjuk.-Jössz?

-Mi a probléma?-lépett ki a füstfelhőből Demon.

-Kit kell elpusztítanom?

Demon egy ideig gondolkozott és végül ennyit felelt rekedtes hangján.

-Majd szólok ha eljön az ideje.

Bólintottam, majd később a gépre felszállva elaludtam.

Sziasztok! :) Ez lett volna egy kis ízelítő.A lány nevét még direkt nem említettem. :( Az első rész majd nem sokára kint lesz, csak más szemszögekből is írva lesz.Vote-okat ha adtok megköszönöm. XD Bocsi, hogy ez ilyen szar lett.Igyekszek.