Többen kérdezték

Kezdődik

06:45 

Alsógatyában és egy szál fehér ingben álltam a tükör előtt. Próbáltam bekötni a nyakkendőmet, de úgy döntöttem, hogy inkább csokornyakkendőt választok. Mielőtt felvehettem volna valaki csöngetett. Beleugrottam a tornacsukámba, levágtattam a lépcsőn, kiszaladtam az udvarra végül izgatottan nyitottam ki a kiskaput. 

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Hiányoztáááááálll!!! - ugrott a nyakamba legjobb barátom, Petra. Erős ölelésétől alig tudtam válaszolni.

- Te is nagyon hiányoztál. - motyogtam.

- Képes voltál boxerben kijönni? 

- Mi a problémád? Netán nem felelek meg az elvárásaidnak? - vihogtam.

- De, gyönyörű vagy. Ha megdoblak egy tízforintossal tovább vetkőzöl?

- Persze! Húsz forintért bármilyen kívánságodat teljesítem. - kacsintottam rá - Gyere, menjünk fel a szobámba. Anya már elment dolgozni, rá tudunk gyújtani odafent. 

Miután felértünk magamra kaptam egy fekete nadrágot, betűrtem az ingemet, felvettem a szemüvegemet és a nyakkendőmet, végül úgy néztem ki, mint egy stréber. Közben Petra a párkányomról figyelt. 

- Hogy telt a nyarad? - érdeklődtem

- Jobb nem is lehetett volna. Egész nyáron a nagyimnál voltam Szárszón. Ráadásul hétvégente kénytelen voltam vele és a szappan szagú barátnőjével misére járni. - forgatta a szemeit.

- Nem irigyellek. Meg a templomot se, el bírta viselni a bűneidet? 

- Nagyon vicces vagy HomiTomi. Te mit csináltál nyáron? 

- Anyám francia tanárhoz járatott... Bár túlnyomó részt csak olvastam meg tanultam.

 - A mondatod második fele illik a stréber ruhádhoz. Na gyere, induljunk el... 

08:00

Sose értettem, hogy egy évnyitónak pontosan mi értelme van. Először elénekeljük közösen a Himnuszt, meghallgattunk egy hosszú beszédet, ami csupán arról szól, hogy sulikezdés van, hagyjuk abba a szórakozást, térjünk vissza a földre, tanuljunk, majd mindennek a tetejébe jön a kedvenc részem amit csak úgy neveznék: "hogyan kell viselkedni" Ez semmi extra. Meghallgatjuk, hogy miben változott a házirend, idén milyen szigorú lesz velünk szemben mindenki, ne kövessünk el kihágásokat, a diri senkit nem akar rendbontás vagy panasz miatt az irodájában látni, stb. Köszönt minket az idei tanévben, sok szerencsét kíván, végül közösen elénekeljük a Szózatot. Illetve... "közösen elénekeljük" a többség természetesen csak tátog, rosszabbik esetben végigvihogja. Az igazgató élen az énektanárokkal és a többi tanárral énekel. 

09:00

Csend van a tantermünkben. A folyosóról kiabálás hallatszik be, de mi csak csendben várunk, iskolánk legszigorúbb tanárára. Igen, az osztályfőnökünkre. Pontosan 09:01-kor kinyílik az ajtó, Kondor belép, mindenki feláll, a hetes a tanári asztalhoz igyekszik. 

- Köszönöm, most nem kérek jelentést. - Intett Kondor a hetesnek, hogy a helyére mehet, valamint jelzést adva nekünk: leülhetünk. Szerintem ezt az embert nem osztályfőnöknek, hanem parancsnoknak kéne hívnunk. Illene rá az elnevezés. Minden nap öltönyt visel, borotvált, van mutatópálcája. 

Szerencsésnek éreztem magam a mai négy osztályfőnöki órám volt, de még így is azon gondolkodtam, hogy hazaszökök. Az órákon egyébként semmi érdekes nem történt. Megkaptuk az idei órarendet, kaptunk új ellenőrzőt, aminek Zoli örült a legjobban, mert az apukája a tavalyival egyik nap befűtött. Alex finoman megkérdezte tőle, hogy idén is a tavalyit akarta-e használni, mire Zoli idegesen válaszolt, hogy bőven elég hely volt még abban, mire mindenki röhögni kezdett, a parancsnok meg azonnal lelőtte a poént. Közölte velünk, hogy nem akart már első nap osztályfőnökiket adni, de ha úgy folytatjuk bőven jut belőle mindannyiunknak. 

11:50

Petrával, Alexszel és Zolival beültünk egy törzshelyünkre, a frontba egy almafröccsre. A front egyébként a város legkulturáltabb kocsmája, szemben a sulinkkal. Beszélgettünk egy kicsit a nyarunkról. Kiderült, hogy mindenkinek csődtömeg nyara volt. Anya felhívott, hogy ha nem lenne probléma eljönne értem, mert megígérte a barátnőjének, hogy elmegyünk vásárolni az új boltjukba. Szerettem volna még maradni, de néhány új pólóra is szükségem volt. 

18:30

Fáradtan ültem asztalhoz anyával. Útközben vettünk egy pizzát, elfeleztük, és elfogyasztottuk. 

- Milyen volt a suli kincsem? - érdeklődött

- Szigorú év elé nézünk. Van egy új beléptetőrendszerünk, aki nem a portás. 

- Tudom, írt e-mailt az osztályfőnököd a szülőknek. 

- Jézusom. - csaptam a homlokomra. 

- Biztos vagyok benne, hogy ez a férfi rendesen felkészít titeket a rátok váró életre. - kancsalítottam - Tamás, ma dohányoztatok a frontban. Ne tagadd, azt is írta az osztályfőnököd. 

- És neki ahhoz mi köze van? 

- Ne beszélj így kisfiam! Örülök neki, hogy odafigyel rátok még akkor is, amikor én nem tudok. 

- Anya, tizenöt éves vagyok. Nem hiszem el, hogy annyira oda kell figyelni rám, vagy fogni kell a kezemet, mint egy óvodásnak. Egyszerűen nem értem, hogy miért figyel minket, miért nem foglalkozik a saját...

- Na jó! - vágott a szavamba - Normális hangnemben szerettem volna megbeszélni veled a dohányzást, de úgy látom, hogy ez most nem fog működni! - kiabált - Nem beszélhetsz egy tisztességes, többdiplomás emberről így. Ő már nem egy dolgot letett az asztalra, ráadásul a tanárod. Azt gondoltam sokkal értelmesebb vagy ennél. Tévedtem, Tamás? -nézett mélyen a szemembe - Nem akarom, hogy dohányozz. Nyilván a válásunk apáddal megviselt egy picit, sokat tanulsz, és az elvárások miatt is nagy rajtad a nyomás, de ez így nem fog működni. Ne legyen ebből rendszer, megértettük egymást? 

- Megértettük. Lefekszem aludni, jó éjszakát! 

Sértődötten felmentem a szobámba, pontosabban az emeletemre, lezuhanyoztam és lehuppantam az ágyamba. Bár írni akartam Petrának, hogy megkérdezzem nálunk mekkora balhé volt a cigi miatt, de lent hagytam a telefonomat és kedvem se volt lemenni érte. Pontosabban lemenni anyához. Igazságtalannak gondoltam amit mondott, még ha egy pici igazság is volt benne. Az osztályfőnök dolga, hogy történelmet és franciát oktasson nekünk, valamit az osztályával iskolán belül foglalkozzon. Mind egy...