Prológus

188 13 1
                                        

Üdv mindenkinek! Nagyon régóta terveztem ennek a történetnek a megírását és most végre eljött az ideje. Nem szeretném nagyon húzni az időt a sok szövegelésemmel, csak pár szóban megemlítenék néhány dolgot.

A történetet egyes szám 1. személyben írom, kivéve a prológust, mint látni fogjátok. Két személy szemszögéből követhetitek az eseményeket. Még nem tudom, hogy milyen gyakran fognak jönni a részek, de remélem, hogy minden héten legalább egyet feltölthetek.

Ha úgy gondoljátok, hogy érdemes olvasni a történet folytatását, kövessetek és hagyjatok magatok után nyomot!

Mindenkinek jó olvasást kívánok! :) 

17 évvel ezelőtt:

A fekete férfi magányosan ballagott hazafelé Denver utcáin munkahelyéről a januári éjszakában. Gyakran vállalt műszakot későig, így legalább nem érezte annyira, hogy egyedül van. Magányos volt. Nagyon magányos. Többször is megfordult a fejében, hogy eldobja magától az életet, hisz nincs miért, nincs kiért tovább élnie. A szülei már rég meghaltak, négy éve pedig a húgát is elveszítette.

Most is azon törte a fejét, hogy mi lenne a leggyorsabb, legfájdalommentesebb öngyilkossági módszer. Például megengedhetné konyhájában a gázt. Igen. Ez egyszerű. Vagy talán...

Valami zaj megzavarta gondolatmenetében. Mintha gyereksírást hallott volna. Fülelt. Most már biztos volt benne, hogy egy gyerek sír.

De mégis mit keres kint a hideg éjszakában egy csecsemő?

Elindult a hang irányába. A vasúti sínek felől jött a hang. Gyorsabbra vette az iramot. A síró hang kibocsátója már csak pár méterre lehetett, de hirtelen csend lett és a férfi egy nagy kupac szemeten kívül, mást nem látott. Közelebb lépett hozzá és a szemét erőltetve próbálta kivenni a formákat. Picit megmozdult valami, utána hangos sírásba kezdett.

A férfi szíve hangosan zakatolt. Egy gyerek! Talált egy elhagyott gyereket. Nem tétovázott, felemelte a földről a rongyokba és pokrócokba bebugyolált gyereket.

Egy utcai lámpa alá lépett vele, hogy jobban szemügyre vegye. A baba csupán pár hónaposnak tűnt, de a férfi tisztán megállapította, hogy kislány.

Tisztában volt vele, hogy most egyenesen a rendőrségre kellene mennie a kislánnyal, de mégis hazafelé folytatta útját.

Nem adhatja oda senkinek sem a csöppséget, hiszen ő találta. Őt kapta azért, hogy legyen miért tovább élnie. Ez a baba az új életének a kezdete! Megmentette őt a kislány. Az ő lánya... January!

Dear January!Where stories live. Discover now