I am a witch

Prológus.

Vasárnap. Ma megint templom. Már egy hete nem látogattam meg Isten házát.  Felvettem a fekete selyem ruhámat, fekete medálommal amit a nagymamámtól kaptam mielőtt meghalt.  Hosszú, derékig érő dús fekete hajamat kifésültem. A nappaliban megálltam a szüleim fényképe előtt. Régen meghaltak, nem is emlékszem rájuk. Ez az egyetlen kép maradt meg róluk amit minden nap megcsókolom. Most is így történt. Bezártam a kis lakásom ajtaját, ami a nagyival nemrég még a miénk volt. Szomorkásan elmosolyodtam, és elindultam a kihalt utcán. A cipőm sarka kopogott a macskaköves úton. Messziről láttam az embereket lézengeni. Keresztet vetettem magamon, majd beléptem a hatalmas ajtón.

-Emily! Kedvesem! Rég láttalak!-igyekezett felém Susan néni. A falu jósa. Mindenki " bolondnak" tartja amiatt, hogy egész életében kártyázott, vagy emberek életéről jósolt. Sokan jártak hozzá. Voltak akik hittek benne, voltak akik nem. Susan az egyetlen ember az életemben aki mindent tud rólam, a szüleimről, és a nagyiról. Talán mert legjobb barátok voltak. Talán nem.

-Üdv! Múlt héten a piacon voltam.  Anyuéknak vettem virágot.-mondtam keserű mosollyal az arcomon.

-Példamutató  a magatartásod Emily! Kezdődik a mise. Menjünk be!-tölt maga elé Susan.

Szentelt vízzel ismét keresztet vetettem magamon, majd a leghátsó sorba lévő padhoz sétáltam. Intettem az előttem ülő családnak. Előhalásztam a zsebemből a perselypénzt majd a kezembe szorongattam. Újra körülnéztem a hatalmas épültben. Gyönyörű fehér falak, az oltárnál illatosabbnál illatosabb orgonák virítottak. Hatalmas ablakok körül freskók lógtak. Szerettem ide járni. Megnyugtatott. 

Belépett a pap szép hímzett palástjában, és neki kezdett az első éneknek. Már vagy 15 perce ment a mise, amikor kivágódott a templom ajtaja. 3 Fekete ruhás férfi lépett be rajta puskával a kezükben. A két szélső a fegyverüket az emberekre fogták, mire mindenki megrémült. A középső az égbe lőtt pisztolyával. 

-Na lám. Baconin Hills-ben van aztán élet-röhögött az egyik. Egyre lentebb csúsztam a padban.

-Tűnjetek el innen! Isten úgyis a pokolba küld titeket!-ordított a pap. A pasas nem hezitált, nyomban lelőtte. Összecsuklott vére pedig a földön folyt. Megrémültem. Az előttem ülő padban Marilyn a szomszéd kislány bújt át.

-Mi ez az egész?-sírta el magát. Magamhoz öleltem.

-Shhh. Nyugodj meg! Minden renden lesz!-ringattam.

Ekkor megint kinyílt az ajtó. Ezúttal újabb 3 fekete csőnadrágos sétált be.

-Marilyn figyelj rám! A gyóntatószék mögött el tudsz bújni! Csendben elkezdesz kúszni felé, majd bekuporodsz mögé! Értetted?-

Fé-é-lek-szipogta. - Mi lesz ha meghalok?-

-Ha teszed amit mondok nem lesz semmi baj! De semmi esetre ne gyere ki onnan világos? Most pedig menj! Megyek utánad!-magyaráztam. Marilyn elkezdett kúszni a padok alatt. Már a felénél járhatott, mikor valakit lelőttek. Ijedten hátrafordult én meg biccentettem neki, hogy menjen tovább. 

-Már idegesített ez az banya!-Susan terült a földön. Ő is meghalt. Imádkoztam, közben lassacskán kúsztam a földön. Merilyn már elfoglalta a helyét. 

-Mi atyánk....ki vagy-ekkor valami hideget éreztem az oldalamon. Lassan oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam ki akadályozott meg a menekülésben. Fekete tincsei szemébe hullottak. Talpig feketében, egy óriási fegyvert tartott az oldalamhoz. 

-Hm. Nem is rossz!-villantotta meg 1000 wattos mosolyát. 

-Engedj el kérlek!-néztem rá kiskutya szemekkel. Leguggolt mellém. Észrevettem szürke-szinte már fekete szemeit. Tökéletes arca volt. Nem lehetett több 20-nál.

-Az nem így megy aranyom!-rázta meg a fejét. Újabb lövés. Ezúttal a ministráns gyerek vesztette életét.

-Kik vagytok ti?-nyöszörögtem.Válaszra nyitotta a száját, mikor valaki felordított.

-Bruce találtál valamit?-átnézett a vála felett, én meg kapva az alkalmon kicsavartam a kezéből a fegyvert majd a rászegeztem. 

-Ostoba! Tedd le azt szépecskén!-nézett rám halálosan komolyan Bruce. 

-Tűnjetek el innen vagy meghal!-hangom remegett az idegességtől. Brucera pillantottam aki lassan kezdett felállni. 

-Térdre! Most!-ordítottam teli torokból. 

-Meg akarsz halni kislány? Vagy kit akarsz, hogy kinyírjunk? Van itt sok ember!-mutatott fegyverével körül az embereken. 

-Kik vagytok?-kérdeztem. Síri csend volt. Marilyn sírását lehetett hallani. Mind az öten odakapták a fejüket. 

-Francba már-káromkodtam halkan. Megint odapillantottam a gyóntatószékre, ám ekkor kikapták a kezemből a fegyvert, majd egy hatalmasat löktek rajtam. Bruce kerekedett felém. 

-Amatőr. Csak nem azt hitted hogy megbirkózol majd velünk?-húzta gúnyos mosolyra a száját. 

-Miatyánk......miatyánk....ki vagy a mennyekbe.-suttogtam.

-Miket hadoválsz? Kussolj el!-köpte oda az egyik. 

-Szabadíts meg a gonosztól!-folytattam tovább.

-Meg akarsz halni?-szegezte rám a fegyvert.

-Mert tiéd az ország és a hatalom mindörökké Amen!-hunytam be a szemem. Hirtelen több dolog is történt egyszerre. A plafonon lógó csillár ráesett az egyik emberre. A vázák széttörtek, a gyertya lángja kialudt. Magától kezdtek kivágódni az ablakok. Bruce meghökkenve nézett. 

-Boszorkány!-ordította Sarlot a templom zongoristája. 

Szédülni kezdtem, és lassan minden elhalványult előttem.

Sziasztok srácok! Belekezdtem egy új sztoriba, ami  egyszer csak bérmálkozáson pattant ki a fejemből:DDD Jó olvasást!:)