Darabokra tépett ezer nép,
Fájt, s te mégis tűrted csendben.
Eszembe jut egy régi, megsárgult kép,
Régi alakod látom magammal szemben.
Más nem tudja mi a fájdalom,
Pedig csak szemedbe kell néznie,
Ott lesz az összes kín s bántalom,
Mit átéltél s másnak nehéz felidéznie.
De hiába van vér s kín a földedben,
Én így szeretlek, drága hazám!
Hitem feléd örökké töretlen.
Átküzdöm magam érted ezer ellenségen és csatán.
