Veszélyes Szerelem /Átírás Alatt/

1.Rész

-Mia! Össze vagy pakolva? Indulhatunk Pécsre?-hallatszott anyukám hangja a folyosóról.
-Persze.

Ha nem értenétek, hogy miről van szó, akkor most elmagyarázom.
Anyum el akar költözni a házból. Minél messzebb akar lenni tőle. Őszintén bevallom, nekem nincs szívem itt hagyni a kis házunkat. Annyi emlék köt hozzá.
Például, mikor Apuval és Kristóffal, a kistestvéremmel játszottunk az udvaron. De ők már sajnos nincsenek itt velünk, ugyanis egy autó balesetben meghaltak.
Anyum főleg az emlékek miatt akarja elhagyni a házat.

-Mia, gyere már!!!-kiabált anyum.
-Megyek!-mondtam, és lerohantam az emeletről.

Megfogtuk a cuccainkat és kimentünk a lakásból. Még mielőtt becsuktam volna magam mögött az ajtót, vetettem még egy utolsó pillantást a házra. Az ajtót behúztam és kulccsal bezártam. A sírás határán voltam. Nem akartam itt hagyni a házat.

Hiányozni fog minden. Az emlékekkel kapcsolatos dolgokat nem hoztuk magunkkal. Anyum végleg meg akar válni tőlük.

Beszálltunk az autóba és elindultunk. Még mielőtt az új házunkhoz mentünk volna, megálltunk egy folyó mellett. Anya kiszállt és belehajította a volt lakásunk kulcsait.
Egy nagyon szép házat sikerült kivennünk. Tágas és színes volt.

Nem tudom, hogy mennyit utazhattunk, ugyanis sikeresen bealudtam, szokásomhoz hívően.

-Megérkeztünk.-mondta Anya, miközben keltegetett.
Kinyújtózkodtam, megdörzsöltem a szemem, majd az autó ablakon keresztül vetettem egy pillantást a házra. Sokkal szebb volt, mint a képeken.
Kiszálltunk az autóból és kivettük a bőröndöket a csomagtartóból. Anya bezárta az autót, majd beindultunk a lakásba, a bőröndökkel a kezünkben.

Belülről sokkal, de sokkal nagyobb.
Egy icike picike folyosón álltunk, ami gondolom az előszoba. A kis helység az óriási nappaliba vezetett, ami mellett rögtön ott volt a konyha.
A nappaliból egy csiga lépcsó vezetett fel az emeletre. Fent 3 ajtó volt. Gondolom a szobám, a hálló és a fürdőszoba lehetett.

-Azta paszta!!Ez varázsltos.-mondtam, amint Anya odajött mellém.
-Igen, tényleg nagyon szép. Itt sokkal könnyebb lesz megválni az emlékektől.-mondt, s közben letette a bőröndött a hozzám közelebb lévő kezével. Miután teljesen szabaddá vált , átkarolta a vállamat.-Menj fel, és nézd meg a szobádat. A tiéd a jobb oldali.

Megfogtam a saját bőröndömet, majd el indultam a szobám felé, Anyukámmal a nyomomban.
Felmentünk a lépcsőn, majd végigmentünk a szűk folyosón. Kicsit haboztam, majd benyitottam a szobámba. Ugyan olyan volt, mint a képeken. Fehér fal, tele képekkel, egy fehér ágy, szürke takaróval és párnával, meg egy fehér szekrény a sarokban.
-Nagyon szép!-mondtam, majd rátettem a bőröndömet az ágyra, hogy ki tudjak pakolni.
-Ha viszont nem gond, magadra hagylak egy kis időre, ugyanis el kell még intéznem 1-2 dolgot. Te addig nyugodtan kezdj el pakolni.
Mondta, majd rám csukta az ajtót.
Nem sokkal az után, hogy elhagyta a szobámat megcsörrent a telefonom.

-Szia Mia! Már megérkeztetek? Találkoztál már egy helyes sráccal?- Kérdezte Brenda a telefon túloldalán.
-Igen, már megérkeztünk. És nem, még nem találkoztam egyel sem...de majd fogok. Valamikor. Remélem.-mondtam neki.
-Rendben. Nekem mennem kell. Sok sikert. Szia!-és már le is csapta a telefont. Ez gyors volt.

Én is letettem a telefont, és elkeztem a pakolászást. A ruháim között találtam egy régebbi családi fotót.
-Ez vajon hogy kerülhetett ide? Legalább lesz egy kis emlékem Apáékról.
Könnybe lábadt a szemem. Szerencse, hogy Anya elment. Ha látta volna, bizos, hogy elvette volna, és elégette volna.

/estefelé/

Most érkezett meg Anya.
Nekem már teljesen sikerült kipakolnom.
Mivel ez alatt az idő alatt, az életemet is meguntam, ezért úgy gondoltam, hogy el megyek egy kicsit sétálni.

-Anya! Kimegyek sétálni egy kicsit.
-Rendben, de legkésőbb 8-ra legyél itthon-hallatszott a válsz.

Felvettem a cipőmet, majd elindultam felfedezni a környéket.
A közelben találtam is egy parkot, ami nem volt a legtisztább, szóval inkább hanyagoltam.

-----------30 perccel később----------

Nem találtam semmi jó helyet. Sőtt, még egy emberrel sem találkoztam. Most már kezdem érteni, hogy miért volt ilyen olcsó a ház.

Szia Anya!-üvöltöttem, majd levettem a cipőmet és indultam volna fel a szobámba, de Anyukám hangja megállított.
- Előbb itt volt a szomszéd a srác üdvözölni minket. Mondtam neki, hogy most mentél el, úgyhogy holnap átjön, hogy megismerhessen.
-Már alig várom.
Mondtam, majd felmentem az emeletre. Hogy vehessek egy jó meleg fürdőd.
-Most jut eszembe, hogy még meg sem néztem a fürdőt.
Elővettem a pizsamámat, majd elindultam a fürdő felé.
Amint benyitottam, elszomorodtam. NEM VOLT KÁD!

Üsse kavics. Akkor ezen túl zuhanyzok.
Lemosakodtam, felvettem a pizsimet és megmostam a  fogamat.
Anyumtól elköszöntem és már mentem is a szobámba, hogy végre le tudjak feküdni.
Rávetettem magam az ágyra, ami meglepően kényelmes volt. Nem is kellett sok, hogy elnyomjon az álom.