ELBASZVA

Negyedik fejezet

- Nyugodj már le Mike Tyson! -csillapított. -Inkább lássunk neki. -biccentett a ruhák felé, én meg idegesen húzogatni kezdtem őket egyesével a vállfán.

- Nem. Nem. Nem. Fúj! Nem. Atya világ! Nem! Hányok! Gusztustalan! Retek! Öreges...

- Befejeznéd?! -szólt rám.

- Liam, ezek ocsmányak! -fordultam felé görnyedve.

- Bocs, de ide nem jöhetsz úgy, ahogy valóban kinézel! -vágta hozzám, mire elakadt a szavam. A könnyeim utat akartak törni, de most nem engedtem.

- Rohadj meg! -mondtam alig hallhatóan, majd kirontottam az üzletből. Ekkora faszt! Dugja fel magának a ruhákat.

- Jona, ne haragudj, nem úgy...-megpördültem a tengelyem körül és azzal a lendülettel arcon vágtam. Szép hangosat csattant, jó páran oda is kapták a fejüket.

- Joanna! A nevem Jo-an-na! -tagoltam neki idegesen. - És nem érdekel, hogy mit akartál! Felőlem elcsaphat a következő taxi! -indultam meg, de visszarántott.

- Tényleg sajnálom, oké? -vágott kisfiús képet, de nem hatott meg. Na, jó talán egy kicsit, de nem mutattam. - Nem úgy akartam. Csak ideges vagyok a ma este miatt, az idő meg kevés. Tudod, hogy kurva jól nézel ki, pont ezért mondtam azt, amit. Itt mindenki seggfej, a seggfejek meg...hát tudod milyenek...

- Pont mint te! -vágtam rá, egy hétéves módjára.

- Igen, pont mint én. De te ne legyél az, és bocsáss meg! Kérlek! -könyörgött. - Letérdeljek neked?

- Tökön rúgjalak, apafej? -kérdeztem vissza búnkon, mire elnevette magát. Istenem, de édes a mosolya... Mi, mi a pináért érdekel engem a mosolya ennek a tuskónak?

- Na, segítesz?

- Egy! -mutattam az ujjamon. - Egyetlen egy kibaszott esélyed van. -másztam szinte az arcába, hogy fenyegetőbbnek tűnjek, de tudom, hogy belül nevetett. - Még egy ilyen, vagy hasonló beszólás, vagy akár csak egy szemforgatás, és itt se vagyok! -hadonásztam idegesen

- Értettem, főnök! -bólintott katonásan. Erre vissza kellett fojtanom a mosolyom. - Amúgy dögös, ha ideges vagy. -húzott magához, majd erőset belemarkolt a fenekembe, de ellöktem magamtól.

- És nem megyek oda abba vissza! -mutattam az üzletre, ahol az előbb voltunk. - A másodikon van még egy! -közöltem, és vettem is az irányt. Ez a bolt kisebb volt, de sokkal szimpatikusabb. - Na, igen! Ez már fasza! -néztem körül.

- Feltéve ha találunk itt olyan ruhát, amiből nincs kinn a segged.

- Megint kezded? -fordultam hozzá csípőre tett kézzel, mire védekezésképpen feltartotta a kezét. - Amúgy meg hátul vannak. -lépdeltem, és meg is találtam őket. - Válasz egyet. -sóhajtottam.

- Én? -mutatott magára felvont szemöldökkel.

- Ja, nehogy még a végén én kurvásat válasszak. -grimaszoltam bunkón, mire felnevetett.

- Tényleg sajnálom.

- Leszarom! -kezdtem válogatni idegesen a ruhák között. - Na, ezeket most felpróbálom. -tettem a karomra jó pár darabot.

- Mindet? -rökönyödött meg, mire gonosz, elégedett mosollyal bólintottam.

- Ülj le. -mutattam a kanapéra, ami a fülkék előtt volt. Az első egy citromsárga, térd alá érő ruha volt, derekán némi csillogás. - Na? -léptem ki.

- Nem. -vágta rá.

- Mért nem?

- Mert nem tetszik. -vont vállat. Nem szóltam semmit, és felvettem a következőt, ami egy világoskék, comb fölé érő ruha volt. - Felejtsd el. -kerekedett el a szeme. Hát igen, kicsit mély a dekoltázsa.