YourBlood (Átírás Alatt!)

10.

  Ha te azt tudnád Blake, hogy itt van minden, amit szeretek.. Ha te azt tudnád..  

-Na gyere már..-hisztizett Eli pontosan a becsöngővel egy időben. Gumicukrot akar.
-Fejezd be. -nyögtem fájdalmasan, majd felálltam.
-Ez az. -vigyorgott hülyén és a kezemet fogva indult meg.

-Aztarohadt. -suttogtam döbbenten, amikor a lépcsőhöz értünk.
-Mi az? -fordult Eli is arra, amerre én.- Úristen. -kapta a kezét a szája elé.
Egy nagy feketés-vöröses vértócsa terült el a lépcső előtt. És Adam. Akinek az ujjai végéről ugyanolyan színű vér csöpögött.
-Régen jobban bírtad. -röhögött az előtte álló lány, de Adam nem reagált semmit. Nem mozdult és nem is beszélt.
-Na gyerünk Blake. -lökte meg, mire Adam hátratántorodott és ránk nézett. Vagyis rám. Egyenesen a szemembe. Ezt az előtte álló lány is észrevette, mivel vigyorogva, gyilkos tekintettel nézett felénk.
-Szerintem húzzunk innen. -kezdett hátrálni Eli a terem felé.
-Ne siessetek annyira. -szólt az idegen lány.- Nincs nálatok valami neki? Elég szarul néz ki. -mutatott Adamre.
Ja. Gondolom te csináltad ezt vele.
-Nincs. -motyogta Eli helyettem is.
-Hát akkor gyere Blake. Kénytelen leszek én ellátni. -ragadta meg a karját vigyorogva és a kijárat felé kezdte ráncigálni.
-Ez mi a szar volt? -kérdezte ledöbbenve Eli.
-Fogalmam sincs. -ráztam a fejem.- De azt tüntessük el, mielőtt valaki meglátja. -indultam el a vértócsa felé.
-Ez miért ilyen nyúlós? -játszott fintorogva a véres rongyokkal.
És tényleg. Úgy nyúlt a vér, mint a filmekben az ufók ujjai között az a kis izé. Ez nem lehet Adam vére. Az emberi vér közel sem ilyen.
-Szerinted mi történt? -kérdezte Eli az udvaron ülve, miután eltüntettük a vért. Nem volt kedvünk visszamenni órára.
-Nem tudom. De tuti nem Adam vére. -vontam vállat.- De remélem jól van.

Még 5 órát végig kellett szenvednünk, majd elindultam a véres buli helyszínére, a hírhedt Blake-házhoz, egyenesen Adamhez.
Útközben csak arra tudtam gondolni, hogy mi lehet vele és, hogy mi is volt valójában az a nyúlós izé.
A házhoz érve még mielőtt kopoghattam, vagy bármit is tehettem volna, kinyílt az ajtó, és Lexi állt előttem, aki látszólag eléggé meglepődött.
-Hát te? -kérdezte mosolyogva.
-Adam itt van?
-Szobájában. -állt félre, ezzel utat engedve.
-Köszi. -motyogtam, majd megindultam az emelet felé.
Az ajtó elé érve megtorpantam. Mi van, ha látni sem akar? Vagy éppen meg akar halni, annyira rosszul van? Na jó. Csak nem. Akkor Lexi be sem engedett volna.
Még nagyban szövögettem volna, hogy bent mi fog rám várni, amikor kinyílt az ajtó. Ma ilyen nyisd ki az ajtót mielőtt bármit csinálhatnék világnap van, vagy mi?
-Szia. -mosolygott rám Adam. Hát nagyon úgy tűnik, hogy nem jött be, hogy éppen a halálán van.
-Szia. -néztem rá összehúzott szemekkel.
-Mizu? -húzott be a szobájába, majd becsukta az ajtót.
-Mi volt ez a suliba? -tértem rögtön a lényegre.
-Poén.-vont vállat?
-Poén?
-Tudod. Művér meg ilyenek. -magyarázta feltartott kezekkel, ezzel bizonyítva, hogy semmiféle seb nincs a karján.
-Szóval nálatok ilyenek a poénok?
-Na nyugi. -jött közelebb mosolyogva.- Azért jöttél, hogy megnézd, jól vagyok-e?
-Aha, de ahogy látom elég jól vagy, szóval megyek is.
-Ne. -húzott magához.- Ne menj el.
-De el akarok menni.
-De én meg nem akarom, hogy elmenj.
-Miért? -néztem a szemébe.
-Mert akkor unatkozni fogok. -vont vállat.
Baszd meg Blake.
-Hívd át Beth-t. -mosolyogtam rá.
-Dobtam.
-Mint múltkor? -nevettem fel kínomban, visszaemlékezve arra, hogy legutóbb mikor ezt mondta másnap már egymás szájában turkáltak.
-Nem. Most tényleg.
-Na jó, figyelj. -léptem egyet hátra.- Nem akarok az a lány lenni, akit hülyítesz, hogy felkerüljön a listádra, majd eldobd.
-Egy szavadba kerül és az a lista nincs többé.
-Hazudsz.
-Neked soha.
-Drágáim.  -lépett be Lexi.- Tudom, hogy most jönne a lényeg, a de-nem-de-nem veszekedés,sőt megszakad a szívem, hogy ezt így elrontom, de el kéne menni bevásárolni. -mosolygott bájosan öccsére.
-Miért nem mész te? 
-Mert nekem nincs kedvem, ő meg egyedül nem akar. -jelent meg Chris mögötte, és átkarolta a derekát.
-De nekem sincs kedvem. És szerintem Zoe sem azért jött, hogy elmenjünk vásárolni.
-Ami azt illeti, nekem nem baj. -vontam vállat.
-De akkor te takarítasz a héten. -mutatott nővérére.
-Jó. -mosolyodott el. Hát nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a bevásárlás jobb, mint a takarítás, de hát ő tudja.
-Ja és veszek magamnak minden szart. -dobta be az aduászt Adam.
-Jó vásárlást. -mondta Lexi, majd barátjával együtt elsétáltak.
-Ah. -nyögött fel Adam.- Nem kell jönnöd amúgy.
-De megyek. Úgy se tudnék mit csinálni. -vontam vállat.
-Az előbb még menni akartál, most meg velem jössz vásárolni. -mosolygott.
-Lehet nekem is vennem kell valamit.
-Lehet csak velem akarsz lenni.
-Lehet, hogy mindjárt megfojtalak. -néztem rá összehúzott szemekkel, mire felnevetett és egy puszit nyomott a fejemre.
-Nem tudnál bántani. -fogta meg a kezem, majd elindultunk vásárolni.
A lista hozzám került, mivel Adam -elmondása szerint- profi a bevásárlókocsi tolásban. Nem láttam még ilyen listát. Hidrogén-peroxid, kénsav,  10 csomag gézlap. Mik ezek? Mintha valami hulla eltakarító listát olvasnék, hiába voltak rajta normális dolgok.
-Figyelsz te rám? -nézett rám Adam.
-Persze.
-Miért hazudsz?
-Nem haz..-nem fejeztem be, mert igaza van.
-Na ugye. -mosolyodott el.