Demonic Angels

1.Vérszag van a levegőben

Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi: unalmasan. Legalább is Toma ezt gondolta míg a hűvös őszi reggelen az éppen csak ébredező utcán sétált végig. Nem törődött nagyon senkivel és semmivel, csak élvezte a fagyos levegő keltette nyugalmat.

Az elméjét most is a sötétség és a vele járó rettegés töltötte be. Mégis 'Halál' nyugodt volt. Az iskola felé tartott ahol már második éve tengette nem mindennapi életét. Nem várta ezt a napot sem, és vele együtt a tanítást sem mivel.....félt.

Meglepő nem igaz? Nos, Tomáról mindenki aki ismeri csak azt tudja mondani, hogy bátrabb mindenkinél. De ez nem azt jelenti, hogy ő nem félhet...

A mai nap ez a félelem valahogy kicsit erősebbnek bizonyult, és az oka pont olyan ködös volt, mint az ébredező utca.

De még ebben a párás hideg levegőben is tisztán meg lehetett érezni Toma számára a legundoritóbb és émelyítőbb szagot: a vérszagot.

Vérszag volt a levegőben...intenzív és émelyítő vérszag. Toma elfintorodva húzta az orrához sálját és mélyet szippantott a vanílíás mosószer illatú puha anyagból. Torkát enyhe szomjúság kezdte kaparni de nem is törődött vele, csak minél hamarabb a vérszagtól mentes suliban akart lenni. Ezzel pedig meglepte, magát mert a sulin kívül nem nagyon utált semmit. Kivéve a vért....Igen, a vért. Múltjának és jelenlegi életének bemocskolóját...egy bíbor színű folyadékot, ami a fájdalom szimbóluma...

Az ok amiért ennyire utálta a vért az pedig nem volt más mint, hogy Toma vámpír. De ne higyjétek ám, hogy annak született! Mert eredetileg nem volt az! Egy borzalmas esemény sorozat részeseként vált azzá, és evvel 'szembe fordult önmagával'. Na jó....ez így nem teljesen igaz....de a lényeg, hogy ebben a kis gyermekkori "balesetben" a sors irónikus lépést tett avval, hogy vámpír lett belőle, ugyanis Toma VÁMPÍR VADÁSZ. Az egész családja az volt és neki minden álma az, hogy ő is az legyen. És álmának megvalósításán már második éve dolgozik a Londoni Vadász Akadémia diákjaként 100%-os életveszélyben.

Ennek oka pedig, hogy senki sem tudja, ő valójában már jóideje nem ember. Egyedül legjobb barátja Nico Sayori tud sötét titkáról.

Lassan elérte az akadémia bejáratát. Ránézett az órájára. 5:45. "Kicsit korán jöttem"-gondolta mosolyogva.

-Szia Kirigaya-kun!-köszönt neki vidáman barátja a semmiből előtűnve.

-Szia Nico!-köszönt vissza kedvesen majd viccelődés képpen hozzátette:-Mondtam már neked hat évvel ezelőtt, hogy nyugodtan hívj a keresztnevemen!

Tudom....de nem baj ha nem teszem? Nekem ez kényelmesebb...-mondta barátja szégyenkezve mire ő csak megértően bólintott majd megölelte barátját és vállába temette az arcát.

-Baj van?-kérdezte aggodva de Toma nem felelt csak mélyet szippantott a fiú illatából. Finom volt mint a mézontó virágok illata. Hát még a vére milyen édes volt számára...valahányszor ezt kellett tennie megszakadt a szíve, mert úgy érezte, kihasználta barátját. Fájó szívvel ugyan, de belemélyesztette fogait barátja puha bőrébe és nagyokat kortyolt kristálytiszta véréből. Utálta magát az ilyenkor fejében szállingózó gondolatok és érzések miatt.
Nem ivott sokat....de mégis úgy érezte, hogy majdnem megölte barátját aki csak kedves mosollyal nézett rá.

-Ne...ne haragudj....Nico...én...-kezdte de barátja szoros ölelésbe fonta és kedvesen vigasztalta:

-Semmi baj. Nyugodj meg...nem történt semmi...örülök, hogy végre nem ellenkeztél.-susogta megnyugtatóan a fülébe. A vérszag felerősödött de elnyomta Nico jellegzetes, Toma számára gyógyszerként ható illata...
----------------------------------------------
Hali! Ez lenne az első rész. Bevezetőre sajnos nem volt most ötletem, de remélem így is tetszettek az eddigiek! :)