YourBlood (Átírás Alatt!)

8.

Tanultam kicsit, hátha kedvük lesz feleltetni, aztán leültem sorozatokat nézni, megpróbálva elterelni a gondolataimat Adamről.

Reggel semmi kedvem nem volt felkelni, suliba menni még annyira se. Azt akartam, hogy Adam szó nélkül megjelenjen itt, ahogy eddig is csinálta, és lógjuk el a napot. Vele akarok lenni.
Lassan átcsoszogtam a fürdőbe, elintéztem a reggeli teendőimet és felébredés céljából hallgattam egy kis Black Veil Brides-t. Andy kiabálása tökéletes arra, hogy felébresszen.

A kapuban most csak Eli állt. Mikor kel, hogy mindig ilyenkor itt van? De komolyan.
-Em? -kérdeztem a sapkámat megigazítva.
-Beteg lett. -húzta el a száját.- De ezt küldte. -vett ki a táskájából egy köteg papírt.
-Ez mi? -söpörtem el a haját a nyakától, ahol egy elég szép szívásnyom díszelgett.
-Hát izé.. -kezdte zavartan.
-Figyelek.
-Bennel voltam. -mondta totál elpirulva.
-Azzal a Bennel? -néztem rá tágra nyílt szemekkel.- Ben Freewennel?
-Ühüm. -bólogatott hevesen.
-Na mesélj. -nevettem fel.
-Hát ugye pénteken elmentünk a Black-be Emmel, és ott volt Ben, Luke meg Adam is. Ünnepelték, hogy Ad végre kidobta azt a ribancot. Na és utána megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk bulizni, de Adam nem jött, nem tudom miért, Em pedig Luke-kal volt elfoglalva, szóval mi leléptünk és ja.. -mesélte vigyorogva.
-Elég rendesen elintézett. -néztem még mindig a nyakát. Mégsem bírtam rá figyelni. Adam nem ment bulizni, hanem inkább velem volt. - És nem félsz, hogy csak egy egyéjszakás kaland volt?
-Nem. -rázta a fejét.- Holnap randizunk.
-Adam megcsókolt. -mondtam halkan. Nem tudom miért.
-Mi? -kérdezte döbbenten.
-Megcsókolt. -bólintottam.- Aztán nálam aludt. A buli helyett.
-Aludt? -kérdezte vigyorogva.
-Aludt.
-Jól csókol? -csak bólogattam. Nem akartam megszólalni, mivel a már ismert utcába érve Adam a falnak dőlve állt Ben mellett.
-Remélem nem baj, ha ma velem mész suliba. -mosolygott Ben Elire.
-Nem, dehogy. -mondta, és Bennel az oldalán itt hagyott. Itt hagyott a sráccal, aki úgy csókol mint egy félisten, úgy is néz ki, de emellett teljesen összezavar.
Nem szólaltam meg. Még csak rá se néztem. Adam sem. Szó nélkül odajött és megölelt. Mélyen beszívtam az illatát és átöleltem.
-Ne haragudj. -motyogtam.
-Nem tudok rád haragudni. -nevetett halkan és picit eltolva magától egy puszit nyomott a homlokomra.- Szívem szerint megint ellógnám veled a napot, de nem akarom, hogy bajba kerülj. -mosolygott rám és elindult Eliék után, miközben összekulcsolta a kezeinket.
-Nem akarod?
-Nem. -rázta a fejét.
-Hát pedig van egy olyan érzésem, hogy Beth majd ki akar nyírni.
-A közeledbe se fogom engedni. -szorította meg gyengéden a kezemet.

A suliba érve gyorsan felsiettünk a terembe, bár annyira nem kellett, ígyis-úgyis elkésünk.
-Adam örülnék, ha nem rángatnád bele a züllött dolgaidba a még épelméjű diákjaimat. -mondta a tanár összehúzott szemekkel. Azok a csodás matekórák!
-Elnézést. -mondta röhögve és a helyünkre sétáltunk és csak ott engedte el a kezem.
-Zoe, neked pedig lehetne több eszed. -fejezte be, majd a tábla felé fordult és írni kezdett.
-Mi volt? -kérdezte Eli halkan.
-Semmi. -vontam vállat.- Bocsánatot kértem.
-Aha és egy bocsánatkérés után már kézen fogva mentek mindenhova? -kérdezte vigyorogva.
-Eli. Nincs köztünk semmi. -Iszonyatosan fájt ezt kimondani, de így volt.
-Aha. -bólogatott pont úgy, mint aki egy szavamat sem hiszi el.
Szünetbe Eli lerángatott a büfébe, mert elmondása szerint, ha most nem kap egy csomag gumicukrot, éhen hal.

A büféhez érve döntöttem el, hogy többé nem érdekel Adam, és hogy nem érdekel mit ígértem neki. Nem, nem a gumicukor miatt. Hanem mert nem éppen úgy tűnt, mint aki szakított azzal a ribanccal, ugyanis elég intenzíven falták egymást.
Otthagyva Elit mentem fel a terembe, de Adam észrevett és utánam sietett.
-Várj már. -futott fel a lépcsőn, kettesével szedve a fokokat.
-Zoe basszus. -kapta el a kezemet és maga felé fordított.
-Mit akarsz még? -kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Ez nem az volt, aminek látszott. -kezdte a jól ismert szöveget.
-Aha. Na engedj el. -próbáltam elhúzni a karom, de túl erősen fogott.
-De tényleg nem érdekel Beth.
-Ha már hazudsz, legalább ne a szemembe.
-Nem hazudok.

-Hát pedig abban elég jó vagy. -szólalt meg a háta mögül Ashton.
-Colls takarodj innen. -szűrte fogai között Adam.
-Te mész, nem ő. -vágtam rá.
-Hallottad. -mondta Ash, Adam pedig elengedett és elviharzott.
-Jól vagy? -kérdezte halkan Ash.
-Aha.
-Gondolom. -húzott magához.

Hazaérve semmihez nem volt kedvem, de mivel a konyhában apát találtam így gondoltam, hogy hiába nincs kedvem semmihez, valamit úgyis kitalál.
-Zoe, várj. -szólt utánam. Lottóznom kéne.
-Igen?
-Szeretnék adni valamit.
-Nem ér rá később?
-Nem. Most szeretném.
-Hát jó. -mondtam unottan és követtem a szobája felé.
-Szóval.. Gondoltam örülnél ennek. -vett elő egy borítékot.
-Lefizetsz, hogy elfelejtsem, amit csináltál? -kérdeztem flegmán.
-Nem. -mosolyodott el szomorúan, és felém nyújtotta a borítékot.
Amikor kicsi voltam apa megígérte, hogy ha írok egy bakancslistát, a tőle telhető pontokat valóra váltja. Eddig csak az apróbb dolgokat sikerült, de erre még tőle sem számítottam.
Két koncertjegy volt a borítékban. Két kibaszott jegy egy Black Veil Brides koncertre.
-Jó ég. -suttogtam.
-Reméltem, hogy örülni fogsz.
-Köszönöm. -öleltem meg.

A szobámba érve a jegyeket elraktam és leültem filmet nézni. Várom azt a pillanatot, amikor tudok a filmre is figyelni, nem csak Adamre gondolni.

Másnap reggel Andy Biersack csodás hangja helyett Eli kiabálására ébredtem.
-Kelj már fel. -rázott meg.
-Mi van már? -néztem rá álmosan pislogva.
-El fogunk késni.
-Nem érdekel. Aludni akarok. -húztam a fejemre a takarót.
-Adam lent vár.
-Akkor végképp nem megyek le. -néztem rá.
-Jó. -indult el az ajtó felé.- Akkor szólok neki, hogy jöjjön fel.
-Várj! -szóltam utána.- Tényleg itt van?
-Aha. -bólogatott.
-Küld el. -sétáltam a szekrényemhez és kikaptam pár ruhát.
-Tuti?
-Csak küld el. -motyogtam halkan, remélve, hogy meghallja.
Gondolom meghallotta, mivel kisétált a szobámból, ezzel egyedül hagyva. Az órára néztem, ami 7:31-et mutatott, így annak ellenére, hogy semmi kedvem nem volt suliba menni, átsiettem a fürdőbe. Egy sietős zuhanyt követve felöltöztem, raktam fel egy kis sminket és kivasaltam a hajam, majd a táskámmal a vállamon lesiettem a konyhába.
-Elment? -kérdeztem, bár fölöslegesen, mivel sehol nem láttam Adamet.
-El, de azt kérte, hogy ezt adjam oda. -nyújtott felém egy összehajtogatott lapot.
-Köszi. -mosolyogtam rá hálásan, és elraktam a táskámba a levelet.
-Amúgy. -kezdte, miközben a bakancsomat és a kabátom húztam fel.- Mi van köztetek? De komolyan.
-Tényleg semmi. -nyitottam ki az ajtót és bezártam, miután Eli is kijött.
-Nem hiszem. -nézett rám összehúzott szemekkel.
-Pedig így van.
-Hát akkor MÉG nincs. -hangsúlyozta ki a még szócskát.
-Eli. Nem is lesz.
-Ha majd összejöttök, emlékezz arra, hogy én megmondtam. -mutogatott, mire felnevettem.
-Remélem megint itt lesznek. -mondta halkan, csillogó szemekkel, mikor a jól ismert utcához értünk.
Mély levegőt vettem mielőtt bekanyarodtunk. Nem kellett volna. Nem volt ott senki. Szaggatottan fújtam ki a bent tartott levegőt. Talán valahol mélyen akartam, hogy itt legyen, és hogy miközben szorosan magához ölel megcsókoljon. Valahol nagyon mélyen.
-Hova mentek ma Bennel? -kérdeztem hirtelen.
-Nem tudom. -húzta el a száját.- De azt mondta imádni fogom.

A suliba érve még mélyebbre temettem azokat a gondolatokat, ugyanis Adam egy újabb cicababa száját térképezte fel. Utállak Adam Blake.

Ééés igen.  Egye rövidebb részeket hozok, amit nagyon sajnálok, de tényleg nincs időm írni, viszont a következő részt hosszabbra tervezem, bár fogalmam sincs mi lesz belőle. :c <3!