[Super Psycho Love]

1.rész Kezdetek

Épp a bőröndöm pakolom be, az utazásra. Igen, utazom, méghozzá Japánba. A szüleimtől ezt kaptam ajándékba, mert megnyertünk egy híres hip-hop táncversenyt a csapatommal, a Freivokkal. Egy utazás japánba...
Már csak két hét van vissza a nyárból, aztán kezdődik a gimi. Kilencedikes leszek, nagyon izgulok már. És igen, most fel tehetitek azt a kérdést, hogy miért pont a nyáriszünet utolsó heteiben megyek japánba. Nos, azért, mert oda is fogok gimibe járni, legalábbis két évig biztos.

Lecsapom a bőrönd teteét,becibzározom, és már mehet is a többi közé, aminek a fele a Freivok többi tagjáé. Ők is kijönnek velem japánba, de csak a csapat lány tagjai maradnak kinn velem japánba, a fiúk egy hét mulva hazajönnek.

Le megyek a többiekhez, bár ezt megnehezíti a lépcsőn lévő bőrönd torony. De most komolyan, miért pont a lépcsőre? Rohadt meredek és keskeny lépcsőnk van, bármikor ledőlhet. Na meg nagy a ház, elfért volna máshol is.
Végül leérek a lépcső aljára, de amilyen látvány fogad, azonnal röhögőgörcsöt kapok.
-Persze, nevess csak ki. Jonnie hibája volt!-durcizik be Niko, akinek a tejfölszőke hajáról spagetti és paradicsomszósz lóg le. Körbenézek egy pillanatra és látom, hogy nem csak én nem bírom nevetés nélkül. Jonnie, Miso és Jody is hasukat fogva kacagnak.
-Mind, mind hülyék vagytok!-durcizik tovább Niko, de én már nem bírom, úgyhogy kézen ragadom, bevonszolom a fürdőbe, bedugom a fejét a csap alá és ott hagyom, mossa ki a hajából a sok szart.
-Ne már Charry, olyan jól mulattunk!-mondja nekem Jonnie.
-Tudom, tudom, de már nem bírtam nézni a durcis fejét, gondoltam, lehűtöm egy kicsit!-mondom, de még mindig mosolygok az előző jeleneten.
-Egyébként egészen pontosan hogy is került Niko hajába spagetti?-ülök le az asztalhoz, az emlegetett spagetti mellé.
-Hát az igazából úgy volt, hogy jöttem le a lépcsőröl, Niko meg jött felfele és, hát kicsit egymásnak mentünk. Véletlenül ki vertem a kezéből a tányért, úgy, hogy egyenesen a fején landolt az egész tál tartalma!-meséli büszkén Jonnie. Ezen csak mind mosolygunk, közben vissza tér közénk Niko is.
-Egyébként ma nem kell bemennünk próbálni?-kérdi Jody, célozba a táncpróbáinkra, amit minden nap megejtünk.
-Nem. Elvileg ma szabadok vagyunk.-így Miso, mi meg selytelmesen egymásra nézünk és egyszerre mondjuk ki hogy:
-Irány a plázaaaa!

Öt óra mulva, kissé kifáradva, vagy hat tonna új ruhábal ülünk egy parkban a fűbe.
-Éhesvagyoook!-dünnyögi Miso.
-Akkor irány a kajálda!-ugrik fel Jod, mi meg nézünk rá nagy szemekkel, hogy hogy van neki még ennyi energiája.
-Anyád megy kajáldába, fáradt vagyok.-mondom.
-Akkor menjünk haza és rendeljünk pizzát kólávaaal!-lelkesedik be Jod.
-Jó, de hívj taxit mer ekkora táskákkal tíz lépésnél többet nem negyon tudunk megtenni!-mondom, majd elfekszem a fűben.
-Már hívtam.-mosolyog ránk.
-Mikor?-gyujt rá egy szál cigire Miso, majd nyomja a kezembe a dobozt és az öngyujtót. Én is rágyujtok, majd minden figyelmem Jodynak szentelem.
-Amikor voltatok olyan felelőtlenek és elaludtatok a közelemben!-mosolyog gonoszan Jod, ami rohadtul nem tetszik nekem, de ahogy látom a többieknek sem. A zsebünkhöz kapunk, hogy minden meg van e. Hát kéremszépen minden meg van, csak a pénz hiányzik a tárcámból.
-Most fuss Jod, amíg van rá lehetőséged!-nézek rá most én gonoszan, majd kergetni kezdem.

Estére, kilencre haza is értünk, de nekem már nem volt erőm semmihez, úgyhogy egy gyors zuhany után már ágyba is döltem.

Reggel egy csattanásra kelek, de nem nagyon érdekel, hogy mi okozhatta. Jodyéktól bármi kitelik. Lassan nyitogatni keznem a szemem és mihelyt sikerül ez a művelet, úgy hogy a nap nem égeti ki a retinám, indulok is a fürdőbe elvégezni a reggeli rutint, mint zuhany, smink, fogmosás, stb...
Fél óra elteltével, kész is vagyok, és épp megyek átöltözni a szobámba, amikor megérzek a levegőben valami isteni illatot, úgyhogy egy éles kanyarral irányt váltok a konyha felé.
-Jó reggelt hétalvó!-szólal meg Jod.
-Anyud a hétalvó. Hajnalba meginn alkottatok, úgy, hogy a szobámig hallatszott, úgyhogy...-szólalok meg-Egyébként neked is jó reggelt!-így én.
-Ha az a bizonyos "alkottatok" alatt azt a nagy csttanást érted, akkor közlöm veled, hogy az Miso volt!-mondja Jod, majd bekap egy falat palacsintát. Kérdőn nézek Misora.
-Mi van?-kérdi értetlenül
-Érzem, hogy ez egy hosszú nap lesz!-mondom majd el megyek öltőzni.

Kb két óra elteltével már a reptéren vagyunk. A bőröndöket már leadtuk, azon a fura kapu szerűségen is át mentünk és épp a gép felé tartunk. Be szállunk, el foglaljuk a helyeinket, pár perc múlva pedig már szállunk is fel. Az út végig dögunalmas. Filmezünk, telózunk, bámulunk, alszunk. Kb ezt a négy dolgot csináljuk egész úton. Dögunalom...
Mikor közlik velünk, hogy már közel az uticél, izgulni kezdek, hogy mi lesz a következő két évbe. Remélem menni fog a suli.
Mikor leszállunk, már halálra görcsöltem magam,mivel még sose jártam japánban. Kiszállunk a gépből, fel vesszük a bőröndöket, founk egy taxit és már megyünk is a szállásunk felé, ami egy kicsi,de nagyon modern lakás lesz elvileg.
Mikor oda érünk ahhoz a bizonyos lakáshoz kiszedjük a bőröndöket a kocsiból, kifizetjük a taxit és az irányt a 69-es számú lakás felé vesszük. Mikor sikeresen megtaláljuk a lakásunk, be engedem megunk a kulcsal,amit még anno apám nyomott a kezembe otthon. A szemünk kistányér méretűre kerekedik. Tényleg nagyon modern egy lakáska. Le pakoljuka cuccokat, el megyünk enni, majd jön a dilemma, mi szerint ki hol alszik, kinek melyik szoba kell.
-Miso!Kérlek had aludjak én a duplaágyasbaaaa!-vágja be Niko a bociszemeit, amin röhögnöm kell.
-Neeem! Én szobám,én ágyam! Hagyni békén!-így Miso, aki lezártnak tekinti az ügyet, Niko meg durcisan elkullog.
Miután béget ért a "ki hol alszik" dilemma, le ültünk filmezni. Meg néztük a Bad Boys 2. részét, amin a fél bagázs bealudt. Köztük én is.

Reggel meginn egy csattanásra ébredek, de most társul hozzá egy üvöltés is. Megpróbálom kinyitni a szemem, de a nap azonnal elvakít.
Érzem, hogy izgalmas egy hét elé nézünk...