Friendship {Cody Christian} || Befejezett ||

friends...or not...?

-Stella, mégis hol a faszomba vagy?- akadt ki a telefonba Cody.

-Mi? Mivan?- törölgettem álmos szemeimet, majd ásítottam- és mi a szarért hívsz ilyen korán?- néztem az órámra: 8:47

-Mert már 1 órája itt kéne lenned- szinte már üvöltött Cody a telefonba...

-Életem, 1:velem ne üvölts- mondtam rémisztően higgadtan - 2: hol kéne lennem?

-Iskolába Stella- hallottam hangján, hogy mindjárt hanyatt esik.

-Mivan? Cody... vasárnap van, hagyj engem aludni- azzal ki is nyomtam a telefonomat. 1 perc múlva meghallottam ismét azt az idegesítő dallamocskát, majd tombolva felvettem a telefont

-Stella... ez huh- sóhajtott egy hatalmasat- ez nagyon fájt- el tudom képzelni, ahogyan megjátsza magát és a hatalmas kezeit ráteszi a szívéhez- hétfő van!!

-Mi? Dehogyis. Cody hagyj már aludni a francba is- nyávogtam a telefonba.

-Most komolyan azt akarod, hogy elmenjek érted?- döbbent le

-Nem Cody... azt akarom, hogy hagyj már aludni. Attól meg, hogy te iskola mániás vagy, ezért én még nem.
Mellesleg - emeltem fel a mutató ujjamat,amit nem tudom, hogy miért tettem, mert Cody nem láthatta- ajánlom, hogy menj el egy orvoshoz, vagy valamiféle tanárhoz és mondd, hogy tanítsa meg neked a napokat- tettem le röhögve a telefont. Visszaraktam az éjjeli szekrényemre, nyakig betakaróztam, majd hagytam, hogy elnyomjon az álom.

-Stella-hallottam meg egy ismerős hangot.-Stella...Stella- szólítgatott egyre hangosabban. -ugye nem akarod, hogy a cuki "betmenes"- ejtette ki az utolsó szót furán... nagyon-nagyon furán( :"D )- ágyneműd tiszta víz legyen.?

Nem vaszoltam csak a fejemre húztam a párnát.

-Te akartad- mondta Cody, majd hallottam, hogy kimegy. A francba. Amilyen fotykos ez képes, hogy leönt egy kancsó hideg vízzel. Abban a pillanatban pattantak ki a szemeim, majd felültem az ágyamon. Éppen időbe. Cody lépett be a szobám ajtaján egy kancsó vízzel.

-Ohh a csudába - vágott csalódott arcot.

-Mivan.? Tedd azt le, de nagyon sürgősen- parancsoltam rá. Ő védekezően feltette a kezét, majd letette a kancsót -Szerencséd Christian- ráztam meg mutató ujjamat fenyegetően

-Ohh, igen? - húzta fel az egyik szemöldökét.

-Ohh, igen- válaszoltam ugyanolyan hangsúllyal.

-Különben...?- változott át tekintete eszelőssé

-Levágtam volna a fütyköst és a szádba tettem volna- rángattam meg a szemöldököm.

-Jójó- adta meg magát -öltözz! 5 perced van. Azután suli.

-Chrisitan, te tényleg ennyire fogyatékos vagy? - ő erre csak összeráncolta a homlokát - vasárnap van... és tudtommal nincsen vasárnaponként tanítás, úgy hogy ha lennél szíves, akkor békénhagyhatnál.

-Stella... nem tudja felfogni az a picike agyad, hogy hétfő van?

- Fuu Cody... - vettem elő a telefonomat, majd ránéztem, ami egy H betűt mutatott - basszus... hétfő van- pattantam ki az ágyból. Codyra néztem, aki majdnem hanyatt esett, mikor rájött, hogy tényleg csak most tudatosult bennem.
Ekkor azt hittem, higy megölöm Christiant!
-Miért nem szóltál előbb?- meredtem rá mérgesen, erre ő csak hitetlen képett vágott, majd elindult az éjjeli szekrényem felé, felvette a kancsót, majd egy lendítéssel rám öntötte annak tartalmát. Lefagytam... a szó mindkét értelmében.
-Csakhogy ne feleslegesen hozzam fel a vizet- kacsintott, majd kiment az ajtón. - mellesleg...Kinek is kell egy tanár? Vagy egy orvos?- utalt arra, hogy elküldtem, hogy tanulja meg a hét napjait -Jah és kapsz 5 percet a felöltözésre.. Nem érdekel, hogy kész vagy-e be fogok jönni- hallottam, ahogyan kiabálja, miközben megy le a lépcsőn.
Kb 2 perc múlva indultam el csak a fürdőig, addig álltam ott ledermedve. Kijöttem végre szárazon, majd megálltam a beépített szekrény előtt. Egyik ruhadarabot a másik után kapkodtam ki, majd egy fekete cicanadrág és egy fekete alapon fehér pöttyös buggyos pólóra esett a választásom.Éppen kapcsoltam be a melltartómat, mikor meghallottam Cody férfias, mély hangját, ami ebben a pillanatban iszonyatosan idegesített.

-Stella, bemegyek- és már nyitotta is az ajtót. Én nem zavartattam magam folytattam az öltözködést.

-Bazdmeg. Legalább ne nézz- üvöltöttem rá, mire ő csak villantott felém egy kacér mosolyt. De bevernék neki egyet. Esküszöm, viszket a tenyerem. -Perverz állat.

Végre sikerült felöltöznöm- amit mellesleg Cody 1000x megköszönt az istennek- mikor úgy döntöttem, hogy ideje visszavágni. Édes a bosszú.

-Ugye tudod, hogy engem nem tudsz berángatni a kínzótáborba- ejtettem ki nehezen ezt a szót. Cody csak furcsán nézett rám, majd fel vonta a szemöldökét és ezt mondta:
-Mivel konkrétan fél 12 van, ezért gondoltam, hogy nem megyünk

-Oké. de ha megbocsájtasz éhenhalok.

-Úúú... csinálj bolognai spagettit- lelkendezett, mint egy kisgyerek.

-Tudod a korodhoz képest nem vagy elég érett - mondtam, mire ő csak elkuncogta magát. Ettől nekem is mosolyra húzódott a szám. Aranyos, amikor nevet...várjunk csak, mi...? Nem!!! Nem aranyos!

Kb fél óra múlva kész is lett a szósz. Kivettem 1-1 tányérba tésztát,majd az egyikre ráöntöttem. Egy merőkanállal ismét belenyúltam a tálba, azt azonban, nem a tésztára tettem.
Úgy csináltam mintha megbotlottam volna, majd a kanálba lévő bolognait mind egy szemig ráfröcsköltem az éppen segítségemre rohanó fiú testére. A karjaiba voltam. Hihetetlen, hogy mennyire aprónak éreztem ott magam. Cody csak állt ott megdöbbenve. A haja, az arca, a pólója, mindene olyan volt. Felemelte egyik kezét, majd hajáról leszedett egy maréknyi szószt. Nézegette.
-Hupsz, bocsánat- kuncogtam el magam- Megcsúsztam- ártatlan szemekkel néztem rá. Akartam felállni az öléből, amikor egyszercsak visszarántott. Amit a hajáról szedett le, azt az adagot hirtelen az arcomba nyomta, ami miatt az én fejem is tiszta bolognais lett.

-Cody Christian- ordítottam. Ezt annyira megfogod bánni.- túrtam bele a hajába, majd megragadtam erősen és hátrahúztam a fejét. Kedvem lett volna azt üvöltözni, hogy "sikíts ribanc" , de eszembe jutott valami jobb, valami, amivel ki lehet készíteni egy pasit. Számat odanyomtam a füléhez, ami épphogycsak súrolta azt, majd elkezdtem suttogni:

-Életem... ezt még megkeserülöd. Tudod azt mondják, hogy a bosszú nagyon édes- majd bekaptam kissé fülcimpáját. Hallottam, hogy abban a pillanatban a lélegzetét is visszatartotta, aminek én megörültem. Én nyertem...
Cody pár másodperc múlva eszmélt csak föl. Én felálltam, majd ő is. Egyre közelebb jött, mire elkezdtem hátrálni. Végül már a konyhapultnak nyomott. Testünk teljesen összepréselődött, majd telt ajkait pár milliméternyire megállította enyéimtől. Majdnem összeestem. Elkezdett remegni a lábam és attól féltem, hogy mikor érzi meg, hogy szíven olyan hevesen kalimpál, mint aki kiakar ugrani a helyéről. Számon éreztem lehelletét. Ahányszor megszólalt megcsiklandozta érzékeny ajkaimat.
-Baby... nem tudsz megilyeszteni. - suttogta, majd kissé szétnyitotta telt ajkait, amivel közelített az enyémek felé. Akaratlanul is becsuktam a szemem, majd éreztem nyelvét a szám sarkába. Lenyalt onnam egy kis bolognai szószt.
-Mellesleg ez a bosszú inkább bolognai ízű- kacsintott, majd elindult felfelé a lépcsőn.
Én csak ott álltam földbegyökerezett lábbal.

-Mé... mégis hova a fenébe mész Christian?- eszméltem fel

-Elmegyek fürdeni. Mivel...- mutatott végig magán- tiszta szósz vagyok -s kacsintott egyet

Mi volt ez?

Miért hagytam magam?

És a legrosszabb, hogy miért éreztem azt, amit?

Ezek a gondolatok jártak a fejembe, mikor Cody kilépett. Csak egy törölköző volt a csípőjére tekerve. Akarva-akaratlanul is izmos testére néztem. Istenem... még csak most vettem észre, hogy milyen jól néz ki. Barna szemeim V vonalára tévedtek, onnan pedig izmos felső testére néztem, ahol itt-ott lefolyt 1-1 vízcsepp. Onnan kissé borostás állát néztem. Mogyoróbarna haja most vizes volt és kissé szétállt és a gyönyörű kék szemeivel engem fürkészett. Életembe nem láttam még senkit, aki ennyire jól néz ki.

-Mivan.? Az én kis fekete angyalom csak nem elpirult? - kötekedett.

-Chh...én?- tagadtam -Mellesleg, az az én törölközőm?- tettetem felháborodottságot. De igazából egyáltalán nem zavart, sőt furdalt a kíváncsiság, hogy mi lehet a törölkőző alatt

Jesszus Stella... mi a fene van veled...?

Gyűlöltem, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem. Már kezdtem beletörődni, hogy a barátom. Erre már abban sem vagyok biztos, hogy csak a barátom. most mi legyen?
Istenem!!!