Ez az egész úgy kezdődött , hogy egyszer én még óvodás voltam, amikor anyukám mondta nekem , hogy azt szeretné ha megtanulnék úszni .Anyukám megkérdezte az úszótanáromat , hogy járhatnék-e órákra.Igen.Amikor meghallottam , hogy az úszótanárom azt mondta , hogy igen akkor kicsit megijedtem.Akkor még nem tudtam milyen az a víz amiben úszunk...
Mikor elindultunk az uszoda felé , féltem egy kicsit,utána amikor megérkeztünk bementünk az öltözőbe , átöltöztünk amikor már nagy volt az izgalom.Amikor behívtak az uszodába , anyától elkellet válni , más sírt sírt , nekem ez nem volt nagy gond.Leültünk a székekre , köszönt a tanítónéni.Belementünk a vízbe elsö alkalommal csak játszottunk..
A 2.alkalommal már úsztunk én voltam az aki amikor a kisbíz végére ajol már melyült én mindig leváktam az utat mindig féltem , hogy elmerülök...
Most már nagyobb vagyok 10 éves itt már komolyabbak az edzések sokkal.
Itt lépcsőfokok vannak jók jobbak sokkaljobbak.Minden hétvégén versenyekte megyünk országos nemzetközi stb...
20 évesen már nincsennek csoport ott ha Magyar vagy vagy bármilyen országba már egyesületekbe is vándorolni az azt jelenti pl.van egri úszó klub,vasas sc.,BHSE
Nagyon sok fajta egyesület van .
És ezekbe ugye mindenhol egyik helyen jobb másik helyen rosszabb az edző.És mindenki a jobbat akarja.
Ezek után jön az eb. vb. És ott nyerünk vagy sem.
Én még nem tapasztaltam a 20 éves kort
