Loved you from the start-Niall Horan

Változás

Végül elmentünk futni.Testi adottságaim miatt percenként megálltunk,mert úgy lihegtem mint egy tüdőbeteg kutya,egy forró nyári napon.

Már egy hónap telt el így,változtattam az étrendemen és az életmódomon.Remegve léptem fel a mérlegre.Lehunytam a szemem,majd félve lepillantottam.

-Istenem,mínusz 8 kiló!-ugrottam fel.

Kirohantam a szekrényemhez,kidobáltam minden cuccom és már tárcsáztam Scott-ot.

-Szia szépfiú!- szólaltam bele mézes-mázosan.

-Szia Annie!Mizujs?-válaszolt.

-Mit csinálsz ma este?-csavargattam a hajam.

-Marcussal fogunk a Tv előtt unatkozni.-mondta unottan.

-Akkor mi lenne ha elmennénk megünnepelni a kitartó munkával elért mínusz 8 kilós eredményem?-visitottam fel.

-Naná,hogy megyünk!Vegyél fel valami csinosat meglátogatjuk az egyik haveromat,lesz egy kisebb össze jövetel.Csak páran leszünk.-magyarázta.Megbeszéltük a részleteket és elköszöntünk.

Visszatértem a szekrényemhez és szomorúan vettem tudomásul,hogy nincs ruhám amit felvegyek estére.Felkaptam a táskám és a kezembe vettem a telefonom.Lehangoltan néztem a kijelzőre.A háttér képemen Niall-el vagyok,amint éppen a kedvenc cukrászdánkban ülünk.

Ma sem hívott...és már soha sem fog.Elfelejtett.Nekem is ezt kellene tennem és ezt is fogom.

Beléptem a beállításokba és átállítottam a háttér képem.

Elindultam vásárolni.Mostanában kezdem élvezni az ilyesmit.Benéztem jó néhány boltba és beszereztem pár smink cuccot.

Végre megtaláltam a megfelelő öltözéket.

Egy rövid,világos farmer nacit,enyhén magasított derékkal.Egy fehér,csipke croptop-ot és egy kék-fekete kockás inget.

Beültem egy kávézóba.A forró csokimat iszogattam,amikor valaki a nevemen szólított.

-Ana?-tette kezét a vállamra egy lila hajú lány.Hatalmas sötétkék szemeknek és derékig érő halványlila(?!) hajnak örvendett.Fehér mini ruhát viselt,vékony derekán egy aranyozott lánccal.-Violet vagyok!Emlékszel rám?-mosolygott rám.

-Áh,persze,Violet...-fogalmam sincs ki.Nekem nincsenek lila hajú ismerőseim.

-Fogalmad sincs ki vagyok,ugye?-nevetett fel aranyosan.

-Nincs.-hajtottam le a fejem.

-Együtt jártunk általános elején és a szomszéd utcában laktunk,de elköltöztünk Franciaországba,most pedig visszajöttünk.-kezdett a kesze-kusza történetébe.

-Vio,most már emlékszem.-tisztult ki végre.

Elmeséltük egymásnak,hogy mi történt azóta és észre se vettem,hogy milyen gyorsan eltelt az idő.

-Sajnos nekem mennem kell.-álltam fel.

-Várj!-fogta meg a kezem.-Meg változott azóta a telefon számod?-húzta fel tökéletesen ívelt szemöldökét.

-Igen,de megadom az újat...csak ha szeretnéd.-javítottam ki magam.

-Ne viccelj,alig ismerek valakit,jó lenne ha még találkoznánk.-adta ide a mobilját,hogy beírjam a számom.Elköszöntem és hazasétáltam.Halvány sminket dobtam fel és elindultam a Scott által megadott címre.

Becsengettem.Egy magas szőke srác nyitott ajtót.

-Szia !én Scottal...-kezdtem el.

-Szia!Ugyan,mindegy kivel vagy mivel jöttél.Gyere be és érezd jól magad!-engedett be.

Arra számítottam,hogy leszünk ötön max hatan,ehelyett 30-an is voltunk,ha nem többen.

Előrefurakodtam a nagy tömegbe,Scott-ot keresve.

-Szia ,Scott!-léptem mellé.Két nagyon helyes sráccal álldogált.Az egyiknek a kezét fogva,így valószinüleg,az lehet Marcus.

-Szia, Annie!-ölelt magához.-Bemutatom neked Marcus-t és Noah-t.-mutatott a mellette lévő fiúkra.A fülemhez hajolva suttogta:-Noah szabad préda...-nevetgélt.Noah hallhatta,mert elvörösödött arccal nézett a le a földre.-Srácok,ő itt a gyönyörű Annie!-karolt át.

-Nagyon örülök!-ölelt meg a sötét hajú Marcus.-Egy meleg ölelést neked!Ha érted,mire gondolok...-bólintottam.Hiába meleg mindkét srác,vagyis majdnem,mégis olyan pasis pasik.

-Noah..-fogott velem kezet.Magas,barna hajú,égkék szemű,széles vállú,jól öltözött és jóképű fiú tornyosult felém.

-Ana...-ráztam vele kezet.

Fülig érő mosollyal nézett végig rajtam.Gondolom,inkább remélem,hogy ő nem meleg.Az tiszta pazarlás lenne.

Bementünk egy szűk konyhába.Töltött két pohár üdítőt,mert nem nagyon iszom alkoholt.Felültem a pultra,ő pedig velem szemben állva beszélgetett.

Megszólalt a kedvenc számom,ami éppenséggel nem egy dobhártya szaggató rock.A nappaliból kiszűrődő halk zene ritmusára ringattam a csípőm és csendben dúdoltam a lassú számot.

-Jössz táncolni?-kérdezte.Nyújtottam a kezem és meghajoltam.Ő vette a lapot és elegánsan,meghajolt egyik kezében tartva az én kezemet.-Hölgyem felkérhetem egy táncra?-nézett fel rám mosolyogva.

-Megtisztelne vele!A legnagyobb örömmel!-felkapott az ölébe és megpörgetett,így levertünk néhány edényt a pultról,amik nagy csörömpöléssel zavartuk meg a körülöttünk lévőket.

-Hopszi!-suttogtam.Noah legyintett.Bementünk a nappaliban táncoló emberek közé.A derekamra csúsztatta erős kezét és közelebb húzott magához.Fejemet nyakába fúrtam és csak a zenére koncentráltam.Nem létezett más,csak én és ő.

-Nagyon élveztem az estét!-mondtam az ajtóban állva.

-Én is!Még összefuthatnánk...párszor...többször is.-nevetgélt.

-Igen,mindenképp.Majd hívlak,jó éjszakát!-intettem és elsétáltam.

Bementem a szobámba és leültem az ágyamra.Igen,erre volt szükségem.Változásra...így sem vagyok elégedett magammal,de boldog vagyok.Megmutattam a világnak,hogy engem nem lehet játékként kezelni.

Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam,majd beestem az ágyamba.