Ch.2

1K 67 4
                                    

Claire szemszöge:

A szobában fagyos volt a levegő,én pedig csak egy halásznadrágot és egy trikót viseltem. Hideg láncok szorították a csuklómat,a lábaim pedig a levegőben lógtak,még a lábujjaim sem érték a földet. Egy hatalmas csattanás vízhangzott a szobában és rögtön utána éreztem a fájdalmat. Tudtam,hogy össze kell szednem magam,mert ennél csak rosszabb lesz. Egy újjabb csattanás és éreztem ahogy valami nedves végigfolyik a hátamon. Vér.
-Rossz ötlet volt elárulnod minket-jött a reszelős hang a hátam mögül.-Most saját bőrödön tapasztalhatod meg a Hydra dühét-a korbács újra találkozott a hátammal,de akkor már nem bírtam visszatartani a sikolyomat.
Egy ideig nem történt semmi aztán egy hideg fém vette fel a kapcsolatot a fájó bőrömmel. Valamennyire hűsített utána viszont megvágott,többször egymás után.

És az volt a pillanat amikor sikoltva felébredtem. Karok fogtak le,én pedig vergődni kezdtem köztük,kapálóztam,rugdostam,néha sikoltoztam.
-Claire. Claire nyugodj meg,én vagyok!-felismertem a bátyám hangját és azonnal biztonságban éreztem magam.Zokogva borultam a mellkasára Clint pedig szorosan átölelt.-Semmi baj-simogatta a hátam.
-Mi történt?-rontott be Natasha.
-Hozz egy pohár vizett!-utasította a bátyám,Nat pedig azonnal kifordult a szobából.
-Nem akarok visszamenni Clint-markoltam meg a pólóját.-Soha többé nem akarok vissza menni.
-Nem kell. Nem engedem,hogy vissza vigyenek-ígérte meg. Közben Nat is megjött a vízzel és a kezembe nyomta a poharat. Nem kérdezett semmit csak néhány sokatmondó pillantást váltott a bátyámmal és a hajamat fésülte az ujjaival.
-Minden rendben?-jelent meg az ajtóban Rogers mögülle pedig kíváncsiskodva pillantgatott ki a két zseni.
-Igen,nyugottan visszamehettek aludni-intett nekik Tasha.
-Sajnálom,nem akartam senkit felébreszteni-mondtam összeszorult torokkal.
-Ne kérj bocsánatott-rázta a fejét Clint és intett a többieknek,hogy menjenek.
Néhány perc múlva,mikor mondhatni megnyugodtam Nat is visszament a szobájába így márcsak én és a bátyám maradtunk.
-Jobb?-kérdezte fürkésző tekintettel vizsgálva az arcomat.
-Igen-bólintottam és prónáltam olyameggyőző lenni amennyire csak lehetett.
-Aludjunk?-nem feleltem semmit csak bólintottam. Visszafeküdtünk az ágyba Clint pedig szorosan,védelmezőn ölelt magához. Azon az éjszakán már nem volt több rémálmom.

marvel-fangirl-01

The Deadly SisterWhere stories live. Discover now