Fáj a kezem, hajnali három óra,
Nyomom a széket már mióta? Hát azt én sem tudom...
Nem követem az órákat, csak várom, hogy valaki végre megszólaljon.
- 5-ös épület, 3-as kulcsát kérném!
Én bágyadtan odacammogok az ablakhoz, és hazug arccal köszönök: „Jó reggelt kívánok."
Kiszolgálom a vendéget, aki valószínűleg tanulni jött, csak ő felel a teremért.
Én is valami ilyesmi volnék - tanuló -, csak gyakorlatot végzek egy jól megtervezett ideig.
Csak üssem el az időmet valamivel, hogy végre vége legyen...
-
A szemem már csukódna, de nem lehet, tisztek és zászlósok járkálnak mögöttem, így hát véletlenül sem lankadhat a figyelmem.
Mellettem nagy képernyő, amin kamerák képe látható - mind mozgatható. Unalmamban nézelődöm azzal a kamerával, ami pont a dohányzó felé néz.
Pár rendőrtanuló szürke arccal nézi a földet; egyik kezükben cigaretta, másikban meg kávé vagy valami más - mit tudom én, mi lehet az.
Percek, amiknek már a másodperceit számolgatom az analóg órán, hosszúra nyúlnak, és már a hányinger kerülget a fáradtságtól.
Nem szépen, de lassan eljut az idő addig, míg eljön a váltásom... Késve, de eljött. Liheg, mint a vert kutya - mert a busz későn ért be, mondta.
Én előadom neki, mi történt este (a nagy semmi), átadom a szolgálatot, szalutálok az elöljárómnak:
„Jelentem, a szolgálatomat sikeresen átadtam!"
Bólint, majd kezet fog velem a kissé beteges törzszászlós, és végre az öltöző felé veszem az utam.
Gyorsan kell ezt tennem, mert az én buszom meg itt hagy.
Kapkodom magamról lefelé a szerelésemet, és kapkodom fel a kényelmes ruháimat.
Szaladnék ki a kapun, de utánam szól a kapu őr:
- És a csipogó hol marad?
Sietve kutatom elő a táskám aljáról a kék, kerek csipogót, hogy lehúzzam - ezzel igazolva, már nem vagyok az iskolában.
Lábamat dobálva versenyt futok a buszommal, de tudom tartani az iramot.
Utolérem, felszállok.
Leülök egy székre, és álomba szenderít a zötykölődő buszocska. Minden olyan mámorízű - végre aludhatok, míg haza nem érek.
Vállam rázza meg egy öreg bácsi, aki valószínűleg ismer engem a faluból.
- Nem itt kellene leszállnod?
Hát dehogynem! Mint aki szívrohamot kap, ugrok le a buszról, majd hazaérve, agyonlőve, büdösen, ragadósan zuhanok a kényelmes ágyamba...
