Westbrook Academy

1. fejezet: Gólya tábor😍

Reggel korán keltem mint kellett volna, egyszerűen nem bírtam az izgalomtól tovább aludni, így fél hat helyett fél ötkor keltem. Nem baj legalább be tudom takarni Jaket, aki mellettem olyan mélyen alszik hogy, ha kiabálnék se ébredne fel.

Nézem a plafont már egy ideje, azon gondolkozok miért telik ilyen lassan az idő, még csak 5 óra, de én már fél lábbal a gólya táborban vagyok.

-Jó reggelt szerelmem!-ébreszget valaki halk,mély, rekettes hangjával. Egyből tudtam, hogy Jake az, már megszoktam, hogy reggel mindig ilyen rekett hangja van, amúgy alapból is, de így még szexibb és cukibb.
-Jó reggelt! Már ennyi az idő??-Nézek az órára, ami az utolsó emlékezetem szerint még lassan járt, de mintha valaki felpörgette volna.
-Már 5:50!!! Húsz perce készülődnöm kéne!
-Nyugi, semmi baj, kész leszel. Segítek!-Néz rám nyugodt és megértő arccal Jake, aki szintén ugyanígy izgult az ő gólya táborán, ami két héttel ezelőtt volt és ő is ennyire meg volt ijedve az elején. Őt egy másik gimibe vették fel, ami nem tudom hogy előny vagy hátrány.

Anyukám közben reggeliz csinál, apa már rég úton van a munkahelyére, és a nővérem Daisy még mélyen alszik a rózsaszín szobájában.

Miután elkészültünk elindulunk a sulihoz, hiszen a program az ott lesz az iskolában.
Mikor odaérünk fájdalmas búcsút veszek anyukámtól és Jake-től, aki szorosan magához húz.
-Hívj majd, és érezd nagyon jól magad! Ismerkedj, szerezz barátokat, de csak óvatosan és vigyázz magadra!-Mondja aggódva, boci szemekkel. Nagyon fél, hogy elveszít én pedig találok valaki mást. De én mindig is őt választanám.
-Jó szórakozást, csak ügyesen!-Támogat anyukám, aki messzebbről visszanézve integed kezével.

-Jó napot kívánok!-köszönök hangosan a nagy épületbe érve.
-Szia! Én Dylan Carter vagyok, egy segítő diák, bármi kérdésed van, én vagyok az egyik akihez fordulni tudsz, és a suli logóját viselő többi diák.-állít meg egy aranyos óceán szemű fiú az aulában, ahol már több diák is összegyült.
-A cuccodat mutatom hol tudod lepakolni.-Mutat a kezével maga elé engedve. Én elindulok és ő jön utánam, majd a kezemből elveszi a nagy táskámat,a amit ez után ő hoz a vállán. Így látom hogy az izmai megfeszülnek.
-Köszönöm szépen!
-Te milyen osztályba fogsz járni?-kérdezi kíváncsian
-C, az általános szak.
-Én is ott vagyok csak én egyel fölötted mostmár.-mondja, mintha ez természetes lenne, mintha már tudta volna hogy jövök.
-Ez a kisebb torna terem, itt tudja mindneki lepakolni a cuccait, ha szükséged van bármikor rám.. mármint egy felsőbb diák segítségére, akkor nyugodtan szólj!-mondja illedelmesen miközben az arcán egy kis félénk mosoly húzódik.
-Rendben, köszönöm, hogy segítesz.
Belépek a terembe, ahol már több diák is pakol a nagy táskák és bőröndök közt.
-Szia végre megjöttél!-Fut oda hozzám fülig érő mosollyal és szőke hosszú hajú csinos lány, Nicky, akivel már összeismerkedtem interneten, és már alig vártuk, hogy találkozzunk.
-Szia, jajj annyi mindent kell mesélnem. Te mikor érkeztél? Én vagyok az utolsó?