Nem mondom senkinek de hiányzol nekem
Mióta elmentél, nem találom a helyem
Még most is van, hogy rólad álmodom éjjel
A bűntudat, magány keveréke mardos széjjel
Nem mondom senkinek, de a fejemben jársz
Sokszor eszembe jut, hol vagy s mit csinálsz
Írnék neked, de tudom, semmi értelme
Te az vagy, ki a közös múltunk rég eltemette
Nem mondom senkinek, de te voltál az első,
Kit szívem őszintén szeretett, s ez ijesztő
Féltem neked bevallani, mit érzek
Miközben az érzések, belül széttéptek
Nem mondom senkinek, de nem felejtelek
Sem téged, sem azt, mennyire szerettelek
Ha megtehetném, már megtettem volna
S most ez a versem sem rólad szólt volna
Hali! A mai napon eldöntöttem, hogy megosztom az egyik nemrég költött versemet a platformon. Ha tudsz vele azonosulni, ne habozz velem megosztani a kommentek között.
