Behind the flames 🔥

1. fejezet- Üdvözöl Los Angeles

Egy átlagos nyári napnak indult minden Quanticoban. Sejtelmem sem volt, hogy ez a nap lesz az amely mindent felforgat az életemben. A szokásos kiképzést tartottam az újoncoknak, mikor egy pillanat alatt minden megváltozott. Az akkori parancsnokom az irodájába hivatott és közölte áthelyezésem tényét, mondván, hogy a quanticoi központot végleg bezárják. Az újoncokat országosan szétszórva helyezték el, míg engem Los Angelesbe küldtek vissza szolgálatra. A hírek hallatán az egész világ omlott össze bennem. Minden amit eddig felépítettem romokban hullott össze egy pillanat alatt, mint a kártyavár melyet elfújt a szél. Hiába való volt minden ellenkezésem, hiszen a parancs az parancs. A jól megszokott környezetemtől esélyem sem volt hosszan búcsúzni, hiszem másnap reggel már L.A.-ben kellett felvegyem a szolgálatot.

A repülőgépem helyi idő szerint fél kilenckor landolt a Los Angelesi nemzetközi repülőtéren. Sok csomagom nem volt csak egy közepes kézi poggyászom amelyben az egész életem elfért. Fáradtan és lelkileg megviselten léptem ki a terminál ajtaján, ahol legalább egy ismerős arc fogadott.

- Cherry! Drága unokanővérem!- ugrott nyakamba unokahúgom akit már két éve nem láttam élőben.

- Angie!- öleltem át.- Jó látni egy szeretet teljes ismerős arcot- mosolyogtam fáradtan.

Időnk azonban nem sok volt a beszélgetésekre, hiszen 9 órakor már az új állomáson kellett felvegyem a szolgálatot. Ahogy korábban már megszokhattam, Angie a szokásos módon sietett és mint valami rally versenyző, csak úgy repültünk át a városon.

- Megérkeztünk!- nevetett mellettem a sofőr ülésben.- Jó első napot.- kacsintott.

- Kösz a gyors fuvart- néztem rá, miközben próbáltam magamban tartani a reggelimet.

Fal fehéren és remegve lépkedtem a hatalmas ajtó felé. A nap csaknem vakított és a 28 fokos meleg sem volt éppenséggel a legjobb barátom, hiszen Quanticoban ekkor éppen csak fele ennyi volt a levegő hőmérséklete. Folyamatosan csak az a gondolat pörgött az agyamban, hogy miért pont L.A-be osztottak át. Pont abba a városba, ahol korábban az életem teljesen darabjaira esett. Angien kívül más rokonom nem volt itt, hiszen a családom évekkel ezelőtt meghalt egy balesetben és ami maradt az a szülői házunk, amelyben az eset óta nem jártam. Gondolataimból csupán csak az új feletteseim zökkentettek ki.

- Miss Flores?- érkezett a kérdés.

- Igen. - bólintottam.

- Már vártuk az érkezését- mosolyodott el az idősebb férfi. - Ő itt Nash százados, az új kapitánya, jómagam pedig Edmond Picard parancsnok vagyok.- nyújtott kezet.

- Nagyon örvendek Mr. Picard és Nash százados.- Nyújtottam kezem feléjük.- Cherry Flores- mutatkoztam be.

Miközben a feletteseimmel beszéltem éreztem ahogy szempárok tömkelege vizslat végig a magasban húzódó állomás galériáról.

- Miss Flores kérem térjünk át az irodába, hogy megvitassuk az áthelyezését és a további lehetőségeket itt a 118-as állomásnál.

Szó nélkül követtem a két férfit az irodába. Gyomrom remegett, hiszen tejesen ideges voltam a történtek miatt. Az irodába lépve Picard parancsnok helyet foglalt az asztal előtt álló székek egyikében, míg Nash százados az asztal mögötti székbe ült le.

- Kérem helyezze magát kényelembe Miss Flores.- mutatott a szabadon álló székre Picard parancsnok.

Szó nélkül foglaltam el a helyet a parancsnok mellett. Az asztalon rengeteg akta és jelentés tornyosult, amelyek közül Nash százados könnyedén húzta elő az én személyi aktámat.