A média

I.

A nap szépen ragyogott, a szél lágyan fújt. Az idő viszont csalóka kint, hiszen bentről úgy tűnhet, hogy végre eljött a nyárias idő, de ez közel sem igaz. Kint maximum 10 Celsius-fok lehetett, ha valaki nagyon szépíteni akart, akkor 12.

Weisz Zselyke már több mint egy napja fent van, és a szobájában az íróasztalánál ülve írja a beadandó szakdolgozatát, amire még 4 órája volt. Ő pont olyan ember, aki szereti az utolsó napra hagyni a dolgokat.

Na hát igen, de ez nem a legokosabb döntés, ha egy 35 ezer karakteres szakdolgozatról beszélünk. A lány szemei alatt úgy fénylettek a karikák, mint Deutsch Tamás fiókjában a kokain.

Emellett 1 óra múlva fog találkozni egyik legjobb barátjával, Marcellel, akivel még tegnap összeírták közösen a kérdéseiket, amiket Zselyke fel fog tenni majd Magyar Péternek és az ottani jelöltnek Radnai Márknak.

A ruhásszekrény és az íróasztal között próbált egyszerre ruhát keresni és valamit írni a Wordbe. Végül egy hosszú sötétkék jorts mellett döntött, fölé egy fekete trikó és, hogy ne fázzon, egy belül bundás sötétkék pulcsi. Ehhez majd jöhet még egy fehér zokni és a kedvenc fekete Adidas Campus '00s cipője, és így atombomba a fit.

Aha persze, ha nem lenne 10 fok, akkor igen.

Zselyke szomorú búcsút intett a még mindig félig kész beadandójától, és kilépett a lakás ajtaján. Ha az ajtó mellett pár méterre nem várta volna Marcell már egy bekapcsolt kamerával, akkor biztos elsírta volna magát. Hiszen így átbaszva talán a 2022-es választásokon volt, csak most kivételesen nem politikusok által, hanem az időjárás volt a ludas.

A séta alatt Marcell és Zselyke fejtegették a politika legfontosabb kérdéseit, közben összefutottak pár fiatallal is, akik követték Zselyke munkásságát, és ezáltal kértek tőle egy sztárfotót.

Mikor végre megérkeztek a kijelölt helyre, szemük elé tárult egy színpad, amin tiszás önkéntesek forgolódtak, hogy minden jó legyen, és véletlen se legyen semmi hiba, de persze ez egy ilyen rendezvényen elkerülhetetlen. A színpad előtt pedig padok voltak.

Kezdés előtt 1 órával mentek oda, nem voltak túl sokan, de meglepően kevesen sem. Alapjáraton a két fiatal nem tűnt volna ki a tömegből, de mivel Marcell kezében ott csillogott egy kamera, így ezért eléggé észrevehetőek voltak.

Ez az egyik nyugdíjasnak fel is tűnt, és nem nézte jó szemmel. Egyből azt gondolta, hogy közmédiában dolgozók, és szóltak is a legközelebbi önkéntesnek. Aztán pedig az önkéntes szólt Radnai Márknak, aki a hallottak után egy másodperccel sem később elindult a két fiatal ficsúr felé.

- És mesélj Zselyke, miben egyeztünk meg? - fordította Marcell a kamerát a lány felé, vigyorogva.

- Ó, hát persze, azt találtuk ki, hogy picit szerencsejátékozunk, persze ezt nem pénzben, hiszen ennyire hülyék nem vagyunk. Hanem még annál is hülyébbek. Eléggé lehetetlennek tartjuk azt, hogy a nap folyamán ne tudjak legalább egy kérdést feltenni, de ha ez mégsem jönne össze, akkor elmegyünk egy közös ismerőshöz, és egy szerencsekerék segítségével mind a ketten kipörgetünk egy-egy piercinget - mosolyodott el.

Közben a szél egy picit újra felerősödött. Zselyke ésszerűnek gondolta ilyenkor, hogy megfordul egy olyan irányba, ahol a szél nem csapja a haját az arcába. Na hát igen, megfordulva a szeme elé tárult Radnai Márk, a Tisza alelnöke és mellette két kigyúrt, jó formában lévő úriember.

- Hé, Marcell.

- Igen?

- Van olyan piercing, amit nagyon, de nagyon nem szeretnél?