1.fejezet-Outer Banks

8 1 0
                                        


A nevem Madison Hayes, és Outer Banksben nőttem fel.

Outer Banks kívülről olyan, mintha egy végtelen nyár lenne.

Napfény, tengerpart, hajók a kikötőben és bulik, amik soha nem akarnak véget érni.

De aki itt él, az tudja, hogy ez csak a felszín.

Itt mindenki ismer mindenkit.

Itt a hírek gyorsabban terjednek, mint a hullámok a parton.

És itt semmi sem marad titokban sokáig.

Én ezt itt tanultam meg.

– Madison! Ha még egyszer azt mondod, hogy „mindegy", esküszöm, én választok helyetted! – hallottam Sarah hangját a próbafülkék felől.

– Nem mondtam, hogy mindegy – válaszoltam Sarah-nak, miközben a ruhák között válogattam.

– De gondoltad – mondta Sarah.

– Nem gondoltam – feleltem.

Sarah felnyögött a függöny mögött.

– Veled vásárolni egy rémálom – mondta Sarah.

– Akkor miért hívsz mindig? – kérdeztem Sarah-t.

– Mert egyedül még rosszabb – válaszolta Sarah nevetve.

Sarah kilépett a próbafülkéből egy kék ruhában.

– Na? – kérdezte Sarah, miközben pörgött egyet.

– Ez jó – mondtam Sarah-nak őszintén.

– Csak jó? – kérdezte Sarah felhúzott szemöldökkel.

– Nagyon jó – javítottam ki magam.

– Ez már jobban hangzik – mondta Sarah elégedetten.

Sarah visszament átöltözni, én pedig tovább néztem a ruhákat.

– Egyébként – szólt ki Sarah a függöny mögül – ma nálunk alszol.

– Tudom – válaszoltam Sarah-nak.

– Rafe is otthon lesz – mondta Sarah lazán.

A kezem egy pillanatra megállt a vállfák között.

– Rendben – mondtam végül nyugodtan.

– Ennyi? – kérdezte Sarah.

– Mit szeretnél, mit mondjak? – kérdeztem vissza.

– Nem tudom – mondta Sarah. – Csak ne kezdjetek semmit.

– Nem szoktam „kezdeni" semmit – válaszoltam.

Sarah felsóhajtott.

– Ez a ruha kell – mondtam Sarah-nak, miközben a tükör előtt állt.

– Ugye? – kérdezte Sarah.

– Tökéletes – válaszoltam.

– Tudom – mondta Sarah magabiztosan.

– Ez idegesítő – jegyeztem meg.

– Ez a cél – nevetett Sarah.

– Indulhatunk? – kérdezte Sarah, miközben kiléptünk az üzletből.

– Végre – mondtam.

– Nem volt olyan rossz – mondta Sarah.

– De – válaszoltam azonnal.

Sarah nevetett.

– Ma nálunk alszol – ismételte Sarah.

– Tudom – mondtam.

– És próbálj normális lenni este – tette hozzá Sarah.

– Mindig az vagyok – válaszoltam.

Sarah rám nézett.

– Ez volt a legnagyobb hazugság, amit ma hallottam – mondta Sarah.

Elnevettem magam.

A legrosszabb döntésemStories to obsess over. Discover now