A cigaretta füstje kaparta a torkom, ahogy a magassarkúmban végig kopogtam a sötét folyosón, a színpadhoz tartva. Már egy hónapja dolgoztam itt, de még mindig nem tudtam megszokni az émelygést, ami minden alkalommal elfogott. Remegő kezemet oldalam mellett leráztam. Nagy levegő be, majd ki. Újra be és ki. Amint a zeném felcsendült, már a reflektor fényében találtam magam, készen egy újabb menetre. Ahogy mini ruhámban végig sétáltam a kifutóhoz hasonló színpadon, füttyszó kísért. A gyomrom tartalma fokozatosan kúszott fel a nyelőcsövemben, keserű ízt hagyva maga után. Ahogy elértem a rudat, a hangulat a tetőfokára hágott. Nem törődtem semmivel és senkivel. Nekem most csak egy személyre kellett összpontosítanom, aki pont a rúddal szemben ült, és a nyálát csurgatta a mögötte álló testőrökkel egyetemben. A homály elrejtette előlem az arcát, de éreztem, hogy minden figyelmét nekem szentelte, ahogy fent forogtam a magasban. Karomat előre nyújtottam és teljesen rátapadtam a hideg fémre. Izzadtság gyöngyözött a homlokomon, ahogy átszellemülve megadtam magam a zenének. Csábítónak kellett lennem. Az eddigi legjobb formámat kellett hoznom, vagy mindent bukok. Kéjesen, vadmacska módjára a színpad végére másztam, és már láttam, hogy győztem.
A tánc végeztével visszavonultam a függöny takarásába, és onnan figyeltem, ahogy a fickó int az egyik pincérnek, egy magán számért. Üvegem után nyúltam, majd elkezdtem ledönteni torkomon a jéghideg ásványvizet. Az üvegre kiült pára végig folyt hüvelykujjamon és a mellemre cseppent. Utat találva magának végig masírozott felhevült testemen, míg el nem párolgott.
- Nora gyere! Téged kér a fickó.- önelégült mosolyra húzódott szám.
- Egy perc és megyek.
Visszasiettem az öltözőbe, és egy piros csipkés fehérneműt öltöttem magamra, hozzá illő combfixszel. A lányok nevetgélésétől és csacsogásától volt hangos a szoba. Az asztalomhoz ültem és a tükörből mustráltam sminkem és vörös loboncom. Még egy kis vörös rúzst felkentem, és kicsit jobban feltupíroztam kissé lelapult hajam. Egy fáradt sóhaj hagyta el ajkaim, és indultam is a privát szobába. George állával az ajtó felé bökött, és már tovább is állt. Ujjaim a hideg kilincsre fonódtak, és már bent is találtam magam a sejtelmes fények kereszttüzében. Beindult a zene, és én már a ritmusára mozgattam testem. Itt már nem voltak testőrök. Csak mi voltunk. Mi ketten. Ahogy hajamba túrtam, és előtte illegtem, megláttam, ahogy ingje gombjáért nyúlt, és próbálta széjjel nyitni azt. Ujjával dobolt a whiskys pohár szélén. Egyre közelebb és közelebb lépkedtem hozzá. Ahogy fölé hajoltam, láttam az éhséget a szemében. Lassan végig simítottam karját, majd mellkasát, ahogy mögé léptem. Füléhez hajoltam, és kicsit beleharaptam a cimpájába. Az ádámcsutkája nagyot rándult, ahogy nyelt.
- Tetszik amit látsz?- suttogtam fülébe, amire csak bólintott- Remélem ez is tetszeni fog.
Kihúztam derekamon elrejtett zongorahúromat, és nyaka köré szorítottam. A fickó eszeveszetten kalimpált, ahogy megérezte vesztét. A poharát is leverte, ami hangos csattanással apró darabokra tört. Ijedten kaptam fejem az ajtó felé, ahonnan a vendégek jönnek be. Biztos voltam benne, hogy meghallották.
- Uram minden rendben?- kopogtattak be az ajtón.
Még mindig kalimpált ez a rohadék. Miért nem halsz már meg! Szorítottam még jobban a zsinóron. A fülemben ütemes dobbanásokat hallottam, a zene hangját elnyomva. A férfi halántékán kidagadt az ér az erölködéstől, ahogy próbált megragadni, de ujjai csak súrolták karomat. Az ajtó egyszer csak kinyílt. A kinti fény miatt csak a sziluettjét láttam. Végre abbahagyta a rángatózást a kiszemeltem, így figyelhettem a veszélyforrásra. A fickó belépett az ajtón, én pedig hátráltam, koncentrálva ellenségem mozdulataira. Szívem a torkomban dobogott, az agyam ezer lehetőséget pörgetett végig, hogy mit is tehetnék baj esetén. Az asztalon hagyott whiskeys üveget szemeltem ki. Ha azt sikerül összetörnöm, és a fegyverétől megszabadítanom a fickót, akkor nyert ügyem van! Ahogy a férfi egyre közelebb jött, fény vetült arcára. Vállaim ellazultak és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat. Azonnal felismertem vonásait.
- Basszus Ethan! A szívbajt hoztad rám.- kezemet mellkasomhoz kaptam, és fújtatva megtámaszkodtam a térdemen.
- Szerencséd, hogy én jöttem be Ava és nem az egyik gorillája. És most tudod mi jön kicsi szívem?!- huncut vigyor terült szét arcán, ahogy kezeit halálos nyugodtsággal csúsztatta zsebébe- Futás!!!- suttogta kissé előre hajolva.
- Mi van?- néztem rá kérdőn, de gyorsan megkaptam a választ.
- Gyorsan! Segítsetek!- kiáltott fel színlelt idegességgel- Baj van! A főnök nem lélegzik.
- Te szemét. Ezért még számolunk!- morogtam rá, miközben lassan hátráltam ki a szobából a másik ajtón.
