Vihar után

Prológus

"Azt a szerelmet viszonozzuk, amit megérdemlünk." (Stephen Chbosky)

Kedves T.!

A boltokat járva sokáig gondolkodtam azon, hogy mit is adhatnék én Önnek a szülinapjára. Vajon minek örülne?

Könyvet már kapott tőlem, így a könyv kilőve. Egy üveg italt talán? Az túl hétköznapi, és lefogadom, a bárszekrénye dugig van díszes és drága alkoholokkal, amik csak arra várnak, hogy végre megkóstolja őket.

Mi van még? Mit szólna egy különleges szivarhoz? De hiszen csak egy-egy előadása alkalmával dohányzik, szóval ez sem jó ötlet igazán.

Virág? Az kizárt.

Akkor csoki? Esetleg.

Álltam a csokoládé bonbonok előtt, és nem tudtam eldönteni, hogy tejcsokit, fehéret, vagy keserűt válasszak, netán inkább mindháromból vegyesen, és közben arra gondoltam, hogy tudok ennél jobbat és édesebbet is.

Az - a valószínűleg első olvasásra oltári nagy butaság - jutott eszembe, hogy talán nekem jobban örülne. Úgy értem, ha én lennék az ajándéka. Néhány órára az Öné lehetnék, akár még egy piros masnit is magamra köthetnék.

Aztán kinevettem magam. Képzelje el, ahogy ott állok az édességboltban a kézzel készített pralinék pultja előtt, és hangosan kacagni kezdek. Vagy rosszabb: röhögök.

Öt szempár meredt rám egyszerre megbotránkozva, némelyikük tekintetében talán még félelem is villant, amitől én a bokámig vörösödtem, és köszönés nélkül kirohantam az üzletből. Nem hiszem, hogy valaha is visszamennék oda vásárolni.

Egészen hazáig nem jutott újra eszembe ez a fura ötlet, de amint otthon leültem a kanapémra, és rájöttem, hogy ma sem vettem Magának semmit, akkor hirtelen újra elképzeltem magam egy piros masniban.

És arra is rá kellett jöjjek, hogy nem is én lennék az ajándék, ha elfogadna, hanem Maga lenne az ajándék nekem. Egy olyan ajándék, amit az ember lánya csak egyszer kap az életében, és aminek az emlékét örökre megőrzi.

Mert tudnia kell, hogy valójában Maga lenne az ajándék nekem.

Ha megsimogathatnám az arcát, ha megcsókohatnám, és az ujjaimat az inge alá bújtatva érezhetném a bőre melegét...

Annyira szeretném az arcát látni, a tekintetét, hogy vajon mire gondolhat most, ahogy ezeket a sorokat olvassa...

Ha elborzadt volna az írásomtól, ha elborzadt volna attól a gondolattól, hogy Maga és én, egy rövidke időre az életéből, - az életemben, - mi lehetnénk, akkor kérem, ne olvasson tovább, mert valószínűleg csak még jobban el fogom borzasztani...

Gyűrje össze a levelet, és hajítsa a kukába vagy a egyenesen a tűzbe. Igen, igen, a tűzbe, az a legbiztosabb, feltéve, ha van kandallója. Látja, annyi mindent tudok Magáról, mégsem tudok semmit...

Biztosan tovább olvas?

Hát jó...

Akkor talán most arra gondol, hogy vajon mit akarhatok én Magától? Hiszen alig múltam harminc, Ön pedig akár az apám is lehetne. Valójában pontosan az apám lehetne, egy évben születtek az édesapámmal, alig három hónap különbséggel, de emiatt ne aggódjon, nem kell, hogy ez zavarja! Mert én nem látom a korát. Én csak Magát látom. A színészt a színpadon, és a férfit, aki mögötte létezik. És képtelen vagyok a kettőt szétválasztani, pedig próbáltam, de nem megy, ne haragudjon rám miatta...

Valószínűleg, vagyis pontosabban inkább csak remélem, hogy még mindig azt kérdezi, hogy vajon mit is akarok én.

És akkor éppen itt az ideje, hogy feleljek.

Magát akarom.

Még kidobhatja a levelet... Bár bízom benne, hogy nem teszi...

Magát akarom. Valami vonz Magához, valami természet feletti, valami megmagyarázhatatlan.

Nem vagyok szerelmes, tudom milyen a szerelem, imádok szerelmes lenni, minden percben képes vagyok szerelembe esni, és ugyanilyen gyorsan el is felejteni a szerelmet. Ez valami más. Ez egy követelőző vágy, ami már régóta nem hagy nyugodni. Vágy, hogy érezzem Magát. Hogy érezhessem, hogy érez engem.

Igen.

Azt hiszem, erre vágyom. Pontosan erre vágyom. Hogy akarjon engem. Hogy a skalpja legyek. Hogy egy legyek a sokból. Egy, akinek új és más az illata és az íze, mint a többinek. Akarom, hogy akarjon.

Tessék!

Nyíltan, szemérmetlenül és talán szemtelenül felajánlkoztam Önnek. Lehet, hogy megbánom amit tettem, de nem akarom úgy élni az életemet, hogy azt bánjam, amit nem tettem meg.

Leszek a születésnapi ajándéka.

Piros masnival.

Bontson ki és használjon.

Kérem.

A.